Az integrálás fontossága
Tudjátok, hogy vannak dolgok a spirituális világban, amik különösen fontosak nekem, és ezért nagyon be tudnak triggerelni. Az integrálás is egy ilyen. Illetve annak a hiánya… Már nem egy alkalommal tapasztaltam, hogy a segítők hozzáállása a kérdéshez inkább árt, mint használ. Úgy szoktam ezt magyarázni a hozzám fordulóknak, hogy minden oldás kinyit bennünk egy ajtót, és ha nem szánunk időt arra, hogy ezeket bezárjuk magunk után, akkor egyszerre több helyről fog a nyakunkba ömleni a szar…
Nyilván most is saját tapasztalatból beszélek. Én is voltam ott, csináltam ugyanezt. Annyira meg akartam javítani magam, hogy segítőtől segítőig jártam, oldást oldás után csináltam, volt, hogy naponta többet is. Meg is lett az ára, a problémák nem múltak, a testem és az idegrendszerem viszont idővel kimerült. Tünetelni kezdtem, aztán jöttek a pánikrohamok. Senkinek se kívánom ezt, éppen ezért küldetésemnek tekintem, hogy minél több ember figyelmét felhívjam az integrálás fontosságára.
Arról nem is beszélve, hogy minden alkalommal kiakadok, amikor azt látom, hogy egy spirituális segítő tudása kimerül abban, hogy mindenféle felelősségvállalás, önismeret és a lélek működésének alapvető ismerete nélkül vezet egy folyamatot. Csak mert “ez jött”…
De miért nem elég ez?
Valószínűleg nem leszek népszerű, de én úgy hiszem, és tapasztalom, hogy egy oldás, állítás, aktiválás, vagy akár szertartás önmagában még nem old meg semmit. Habár ezek nagyon felemelő élményt nyújthatnak, és úgy érezhetjük, hogy minden a helyére került, valójában még csak a munka felénél járunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy rövid időn belül visszatérnek a régi érzések, a régi minták, a tartós átalakulás pedig a kanyarban sincs.
Ha veled is történt már ilyen, akkor kérlek ne hidd, hogy reménytelen eset vagy, vagy hogy rajtad nem lehet segíteni… Csak lehet, hogy eddig még senki nem mondta neked, hogy bizony időt kell szentelni az integrálásra is, mert anélkül secperc alatt visszaépítik magukat a blokkok, kötések, és visszatérnek a régi minták, stb.
Nagyon fontos, hogy megértsük: egy folyamat, egy ciklus mindig (legalább) két részből áll, egy aktív és egy passzív szakaszból. Gondoljunk a légzésre, ahogy a belégzés és a kilégzés követi egymást. A kettő együtt ad ki egy egészet, egyiket se lehet kihagyni, különben megfulladnánk. A belső, spirituális munkában az aktív szakasz lehet egy önismereti folyamat, egy oldás, egy állítás, ami elvezet minket egy felismeréshez, egy megértéshez. De az, hogy információhoz, tudáshoz jutunk általában még nem elég, mivel ez alapvetően csak a kognitív szintet érinti. Ahhoz, hogy tartós változás történjen, ahhoz kell a passzív szakasz is, vagyis az integrálás, ami az érzelmek megélésével, a testi felszabadulással és végül az új minták kiépülésével jár.
Mit jelent az integráció?
Az integráció általános értelemben egységesülést, beilleszkedést, beolvasztást vagy visszacsatolást jelent. A folyamat során különálló részek egy nagyobb egységbe, rendszerbe illeszkednek, összefonódnak, és közösen, egy új, működőképes egészet alkotnak.Ez egy összetett fogalom, amit több területen használnak. Nézzük meg most a spirituális/önismereti munka szempontjából, hogy mit jelenthet az integráció:
Árnyékmunka (a tudattalan tartalmak felszínre hozása és feldolgozása)
Gyászmunka
Traumák és régi minták felismerése és feldolgozása
Idegrendszeri szabályozás
Élmények megélése érzelmi, testi szinten
Spirituális felismerések élmények földelése, megélése a hétköznapokban
A lelkünk különböző részeinek visszacsatolása (pl. leszakadt lélekrészek, belső szerepszemélyiségek, magasabb minőségek)
Honnan tudhatod, hogy nem történt meg az integráció?
Vannak olyan jelek, amikből arra következtethetünk, hogy nem történt meg az integráció. Ez persze nem szentírás, mindenki máshogy működik, más a küldetése, ennélfogva minden eset is más. De ha a következőket tapasztalod magadon, akkor érdemes lehet futni egy kört integráció témában…
“Az eszemmel tudom, de nem tudom megélni”, megvan a megértés, mégse történik változás
Folyamatos keresés, újabb és újabb kezelések, hosszútávú eredmények nélkül
Spirituális kiégés, kimerülés, szétesettség érzése, érzelmi hullámzás
Spirituális bypassing, azaz nem veszünk tudomást a problémákról, vagy elutasítjuk a negatív érzelmeket, mivel azt gondoljuk, hogy már megoldottuk magunkban az adott dolgot, már túl vagyunk rajta
De azt se felejtsük el, hogy vannak olyan mély, összetett problémák, amiket többször, több oldalról is meg kell dolgozni. Gondoljunk a hagymahéjakra… Lehet, hogy egy héjjat lehántottunk magunkról, de ameddig nem érünk el a probléma gyökeréig, addig a megoldás se lehet tartós. Ilyenkor azt vehetjük észre, hogy a téma marad, de mindig egy kicsit más nézőpontból, más mélységben tudunk vele dolgozni. Ez természetes. De ha azon kapjuk magunkat, hogy mindig ugyanazokat a köröket futjuk, akkor már gyanakodhatunk az elmaradt integrációra.
Ezzel szemben, ha azt tapasztalod, hogy a változás tartós, és az identitásod részévé válik, tehát jellemfejlődés történik, akkor tudhatod, hogy jó úton jársz. Ez a gyakorlatban együtt jár a kapcsolatok minőségének javulásával, egy békésebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lelkiállapottal és jelenléttel. Ezt nevezhetjük egyfajta megélt, megtestesített spiritualitásnak is.
Integráció a gyakorlatban
Most pedig jöjjön a legfontosabb rész, amire mindenki várt:) Nézzük meg, hogy milyen gyakorlatok, technikák segíthetnek abban, hogy integrálni tudjuk a spirituális megéléseinket!
Talán a legfontosabb része a dolognak az önmegfigyelés, önreflexió, a csendes kontempláció és a megpihenés. Egy kezelés, oldás, akármi után egyszerűen csak gondold végig a történteket, hogy mi volt rád a legnagyobb hatással, mire kaptál választ, milyen megértések érkeztek. A legjobb, ha ezeket naplózás formájában le is írod magadnak. Nem csak azért, hogy ne felejtsd el, és később visszatérhess hozzá, hanem azért is, mert ha valamit leírsz, az automatikusan rendszerezi a gondolataidat, és bevonja a bal agyféltekét is a feldolgozás folyamatába. Sok rejtett összefüggés kerülhet így megértésre. Ha hívást érzel rá, akkor akár beleengedheted magad az alkotás folyamatába is. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy művészeti alkotásokat hozz létre, hanem hogy kapcsolódj magaddal, és kifejezd azt, ami benned van – bármilyen formában. Ha van lehetőséged az élményeidet megosztani valakivel, aki értő figyelemmel meghallgat, segítő kérdéseket tesz fel, és aki mellett biztonságban érzed magad, az további felismerésekhez is hozzásegíthet.
De sok esetben ez még nem elég. A traumák, sérülések a testben is eltárolódnak, emiatt a test bevonása is szükséges lehet a változáshoz. Ezért a szomatikus gyakorlatokat véleményem szerint nem lehet kikerülni. Az, hogy melyik módszert részesíted előnyben, már rajtad áll. Választhatod a szabad táncot, vagy valamilyen tudatos mozgásformát, mint amilyen a chikung vagy a jóga. Emellett a légzésterápia is nagyon jó alternatíva lehet, ami segít az idegrendszer szabályozásában, újrahuzalozásában is. És ha már itt tartunk: túlélő üzemmódban nem lehet elengedni, úgyhogy a relaxáció (különösen az izomfeszítéses változat) is nagyon jó szolgálatot tehet. Ha mindezt a megfelelő intencióval, szándékkal tesszük, akkor már jó úton járunk!
És még egy dologról szeretnék beszélni, mert úgy tapasztalom, hogy sajnos muszáj… Egy kezelésen, programon, elvonuláson, állításon, szertartáson a vezető dolga lenne szerintem az adott folyamat megfelelő lezárása is. De sajnos ez nagyon sokszor nem történik meg. De ez egy remek lehetőséget ad a tudatosság gyakorlására. Nézzük tehát azt, hogy mit tehetsz meg azért, hogy meglegyen a lezárás (természetesen ezeket akkor is érdemes alkalmazni, ha önálló munkában, magadnak vezetsz egy folyamatot):
Visszatérés a saját tempódban, újra-kapcsolódás a testeddel, tudatos légzés
Energiák elsimítása
Köszönet, hálaadás
Földelés (önmagad, és az új energiák földelése is)
Zsilipelés
Sok víz fogyasztása
Pihenés, egyedüllét, belső csend
Érzelmek szabad megélése (pl. jól sírd ki vagy üvöltsd ki magad, dobolj, énekelj, stb.)
Kapcsolódás a természettel
A mestereid, segítőid felkérése a folyamatok utánkövetésére, lezárására
Ha van kedved, kitalálhatsz magadnak egy saját “mini lezáró rituálét”, amit bármikor elvégezhetsz
Mit tehetsz, ha rájössz, hogy elmaradt az integráció?
Ha ezek után úgy érzed, hogy lehettek a múltadban olyan alkalmak, témák, amiket nem sikerült megfelelően integrálnod, akkor sincs mitől tartanod, ezeknek a gyakorlatoknak nincs lejárati ideje. Szánj időt arra, hogy végiggondolod, összeírod, hogy mik azok a témák, amiket megdolgoztál, de mégsincsenek lezárva, és vedd elő újra őket! Menj végig a listán, és egyesével integráld őket! De fontos, hogy ez csak akkor fog menni, ha érzelmi szinten is újra tudod élni az adott problémát, és bele tudsz helyezkedni az akkori állapotodba. Ez néha nem egyszerű, éppen ezért könnyebb a maga idejében elvégezni az integrálást. Emelett azt is el szeretném mondani, hogy az integrálás is egy folyamat, egy alkalom nem biztos, hogy elég hozzá. Figyeld magad, és érezni fogod, ha megtörténik!
Ha segítségre lenne szükséged, keress nyugodtan!
Áldás!
