Magdolna és Szent Margit
Mint bizonyára észrevettétek, szeretek kutatni azokban a témákban, amik közel állnak a szívemhez. És mind Magdolna, mind Árpádházi Szent Margit személye és története nagyon kedves számomra. A kutatásaim során pedig pár meglepő párhuzamra bukkantam, amiket ebben a bejegyzésben szeretnék megosztani veletek.
Istennek szentelt élet
Kezdjük egy egyértelmű dologgal a sort. Magdolna és Margit életének is a központi eleme volt, hogy teljesen az isteni szolgálatnak szentéljék önmagukat. A spirituális elhívásuk mindennél többet jelentett számukra. Magdolna teljesen elhagyta korábbi életét, amikor találkozott Jézussal. Margit pedig királylánynak született, de tudatosan lemondott a királyi hatalomról, hogy Istennek szentelhesse életét.
Az önmegtagadás szélsőséges formái
Mindkét nő életében megjelent a rendkívüli aszkézis. Magdolna életének utolsó szakaszát remeteként töltötte Dél-Franciaország déli részén a Sainte-Baume hegyekben. A középkori legendák szerint ezeket az éveket bűnbánattal töltötte, ami ugyan csak részben igaz, de az élete minden bizonnyal nélkülözte a luxus körülményeket. Margit pedig már igen korán, gyermekként apácának állt, és nagyon szigorú önmegtartóztatást gyakorolt a Margit-szigeti domonkos kolostorban. Mindketten dönthettek volna másképp, de ők – más-más okból – ezt az életet választották maguknak.
Bensőséges kapcsolat Jézussal
Mind a ketten nagyon személyes, intim kapcsolatot ápoltak Jézussal. Azt talán nem kell ezen az oldalon magyaráznom, hogy Magdolna és Jézus milyen viszonyban álltak egymással:) De azt talán kevesebben tudják, hogy Margit is rendkívül közel állt Jézushoz. A krónikák gyakran említik, hogy misztikus élményei és látomásai voltak Jézussal kapcsolatban. Azt pedig már csak én teszem hozzá, a saját tapasztalataim alapján, hogy Margit nagyon erősen érzékelte Jézust, annyira, mintha valóban ott lett volna vele – testben is. Ő volt a legkedvesebb barátja, akivel gyakran beszélgetett, miközben a szigeten sétált, vagy amikor a társaitól félrevonultan imádkozott. A keresztény hagyományokban ez úgy mutatkozott meg, mint a Krisztussal való személyes találkozás női mintája.
A megújulás hírnöke
A keresztény hagyományokban sok női alak kapcsolódik az átmeneti időszakokhoz, és a megújuláshoz. Magdolnát gyakran nevezik “apostola apostolorum”-nak, vagyis az apostolok apostolának, mert ő volt az első, akinek a feltámadt Jézus megjelent, ezzel jelezve egy új korszak hajnalát. Hasonló gondolat fogalmazódhat meg bennünk Margit történetének kapcsán is, bár ő nem egy ember feltámadását, hanem Magyarország újjászületését jelentette. Szülei, IV. Béla és Laszkarisz Mária még Margit születése előtt fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül a tatárjárás pusztításától, akkor gyermeküket Istennek ajánlják. Így Margit már ezzel a szakrális küldetéssel született, és életében mindent meg is tett azért, hogy megfeleljen ennek.
A feltámadás kertje
Van egy nagyon érdekes, szimbolikus párhuzam is kettejük között. Magdolna történetének egy kulcsjelenete zajlik a kertben, Jézus sírja előtt. Az írás szerint amikor Magdolna először megpillantja a feltámadt Jézust, azt hiszi róla, hogy ő a kertész. Margit élete jelentős részét is egy különleges “kertben”, a Nyulak szigetén töltötte, amit később róla neveztek el. A kert tehát mindkettejük életében egy fontos helyszín és szimbólum. Ha van lehetőséged, javaslom, hogy menj ki sétálni a Margitszigetre, és ilyen szemmel nézz rá újra a tájra, és érzékelj bele az energiákba.
A női spirituális tekintély problémája
És akkor lássuk az igazán izgalmas párhuzamokat. Magdolna és Margit személye is igen komoly feszültséget okozott az egyházban. Magdolna hatását talán nem kell részletesen ecsetelnem, csak egy példát emelnék ki. Az apokrif hagyományokban, mint pl. a Mária Magdolna evangéliumában Magdolna tanítói szerepben jelenik meg, ami konfliktust okoz az apostolokkal, különösen Péterrel. Margit esetében a legendák szerint mind a királyi család, mind az egyház vezetői többször házasságra akarták őt kényszeríteni, sőt, a kolostort vezető priorissza, Ágnes nővér sokszor kifejezetten keményen bánt vele – talán azért, hogy elijessze a rendből. De Margit minden esetben ellenállt a nyomásnak. Mindkettejük története azt mutatja, hogy a női spirituális tekintély gyakran összeütközésbe került a társadalmi és egyházi elvárásokkal.
A szent nő archetípusa
Folytassuk akkor a gondolatmenetet ezzel: a két nő története nagyon jól mutatja azt, hogy a keresztény kultúrában mit gondolnak arról, hogy milyennek kell lennie egy szent nőnek. A fő jellemzők: az önmegtagadás, a teljes odaadás, a bűnbánat, stb. Ezért lett Magdolna a bűnbánók szentje, és ezért lett Margit a szenvedésben kitartók szentje. Magdolna egyébként népszerű szent volt a domonkos rendben, ahol Margit is apácaként szolgált, és abban az időben Magyarországon különösen erős volt a Magdolna- kultusz, úgyhogy Margit biztosan ismerte a történetét.
Népi tisztelet és egyházi mellőzés
Talán a legérdekesebb párhuzam a két nő megítélésében van. Magdolna már az őskeresztény hagyományban is nagyon fontos alak volt, hisz jelen van a keresztnél, valamint ő találkozik először a feltámadt Jézussal. És ez csak az, amit az egyház is bevállal. Az apokrif iratok még ennél is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki, így nem csoda, hogy az emberek azonnal szentként kezdték el tisztelni. Mégis, a 6. században egy furcsa fordulat történt, amikor Gergely pápa összemosta Magdolna alakját és a bűnös asszonyét, így kialakult az a hagyomány, miszerint Magdolna egy megtért prostituált volt. Tehát Magdolna nagyon népszerű volt a népi vallásosságban, de közben az egyház mindent megtett azért, hogy az eredeti apostoli szerepét elhalványítsa. Csak a 20. században kezdett megváltozni ez a helyzet, pl. azzal, hogy 2016-ben Ferenc pápa Magdolna ünnepét az aposotolékhoz hasonló rangra emelte.
Margit története kísértetiesen hasonlít ehhez. Miután 1270-ben meghalt, szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, és a magyar nép körében gyorsan elterjedt a kultusza. Apja, IV. Béla király már röviddel a halála után elindította a szentté avatási eljárást, de a folyamat valamiért évszázadokra megakadt, elsősorban a hivatalos egyházi dokumentumok állítólagos elvesztése miatt. Így Margit hivatalos kanonizációjára csak 670 évvel később, 1943-ben került sor, amikor XII. Piusz pápa szentté avatta.
Tehát mindkét nő esetében megfigyelhető, hogy a nép korán felismeri a jelentőségüket, de az egyház késlekedett ezt elismerni. A keresztény hagyományban gyakran előfordul, hogy a karizmatikus női spirituális alakok megítélése kettős. Egyrészt nagy tiszteletnek örvendenek a nép körében, de az egyház nem tud velük mit kezdeni.
Míg Magdolna esetében ez valószínűleg a Jézushoz való viszonyával magyarázható, addig Margit esetében ez talán kevésbé egyértelmű. Margitnak azon kívül, hogy feltétlen engedelmességgel tartozott volna az apjának, a királynak, fontos politikai kötelezettségei is lettek volna. Ő azonban többször, következetesen visszautasította ezeket, ellenállt a hatalomnak, a nyomásnak és kitartott saját döntése mellett. Ezért sok történész az első feministának tekinti Margitot, aki maga döntött a testéről, és az életéről, ami abban az időben ritka volt. Ezzel együtt veszélyes is volt, hiszen azt a megzabolázhatatlan női erőt képviselte, amitől a patriarchális társadalom mindennél jobban tartott. Talán az egyház épp emiatt késleltette Margit szentté avatását…
Áldás!
