Nagyító alatt: A Máriák

Ha régóta mozogsz Magdolnával kapcsolatos spirituális körökben, jó eséllyel találkoztál már azzal az állítással, hogy a Mária valójában nem személynév, hanem egy cím volt.

Az elképzelésnek több változata is létezik… Van, ahol a Máriát papnői névnek nevezik, máshol prófétanői címnek, megint máshol egy papnői spirituális rendhez vagy beavatási hagyományhoz kapcsolják. A modernebb Istennő-központú értelmezésekben pedig gyakran Egyiptom, Ízisz és Hathor is bekerül a történetbe.

Bevallom, ezt a gondolatot én is olyan régóta ismerem, hogy sokáig szinte eszembe se jutott megkérdőjelezni… Aztán egyszer feltettem azt az egyszerű kérdést, amelyből a Nagyító alatt cikkei általában megszületnek: Honnan tudjuk ezt? És ezzel elkezdődött egy meglehetősen hosszú nyomozás. Mert mint kiderült, a történet sokkal érdekesebb annál, hogy egyszerűen igaznak vagy hamisnak nyilvánítsuk.

Kezdjük a legegyszerűbb megoldással: a Mária tényleg személynév volt

Ezt azért fontos rögtön leszögezni, mert a modern spirituális irodalomban találkozhatunk azzal az elképzeléssel is, hogy a Mária eredetileg nem személynév, hanem vallási cím volt. De a fennmaradt zsidó névanyag ezt nem támasztja alá.

A Miriam/Mariam/Maria a késő második templomi kor egyik leggyakoribb zsidó női személyneve volt. A különböző számítási módszerek némileg eltérő számokat mutatnak, de a lényegen ez nem változtat: nagyon sok nő viselte ezt személynévként. Ez tehát önmagában válasz lehet a spirituális körökben olyan népszerű kérdésre: Hogy lehet, hogy Jézus mellett ennyi Mária van? Valamint ez lehet az egyik logikus oka annak is, hogy az evangéliumokban a különböző Máriákat gyakran valamilyen további megjelöléssel kell megkülönböztetni egymástól.

Magdolna esetében ez: Μαρία / Μαριάμ ἡ Μαγδαληνή – Maria/Mariam hē Magdalēnē.

Hogy a Magdalēnē pontosan mit jelent, már egy másik, önmagában is izgalmas kérdés:) De ennek majd egy másik cikkben járunk utána…

Térjünk vissza a Máriákra. A Mariam tehát egy tökéletesen hétköznapi zsidó női személynév volt akkoriban. A kérdés tehát nem az, hogy létezett-e ilyen név. Minden kétséget kizáróan létezett.

A kérdés sokkal inkább az, hogy: használhatták-e ezt a nevet bizonyos esetekben vallási címként vagy közösségi névként? És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.

De mit jelent egyáltalán a Mária név?

Mielőtt továbbmennénk, érdemes egy pillanatra magánál a névnél megállni. A Mária a görög Maria/Mariam formákon keresztül a héber Miriam névre vezethető vissza – a név eredeti jelentése azonban máig nem tisztázott egyértelműen.

Az idők során számos etimológiát javasoltak rá. Kapcsolták héber szavakhoz, és felmerült az egyiptomi eredet lehetősége is. Ez utóbbi elképzelés szerint a név összefügghet az egyiptomi mr/mry szógyökkel, amelynek jelentésköre a „szeretni”, „szeretett” fogalmához kapcsolódik. Már a 20. század elején is találunk olyan tudományos kísérletet amely a Miriam nevet egyiptomi elemekből próbálta magyarázni.

Fontos azonban, hogy ez csak az egyik javasolt etimológia, nem bizonyított megfejtés. És még fontosabb: abból, hogy az egyiptomi mry elem istenek és emberek neveiben, illetve jelzőként is előfordulhatott, nem következik, hogy a Mária papnői címet jelentett volna. Ez a lépés csak jóval későbbi modern értelmezésekben jelenik meg.

Ez a különbség később fontos lesz: attól, hogy a Mária névnek lehet egyiptomi eredete, és az alapjául szolgáló szó vallási környezetben is előfordult, még nem következik, hogy a „Mária” papnői cím lett volna.

Barbara Thiering és a „Mária mint cím”

Annyira sokszor hallottam már, hogy a Mária egy papnői minőség neve, hogy nem is tudom felidézni az első alkalmat. Arra viszont emlékszem, hogy az egy kedvenc könyvemben, Barbara Thiering: Jézus az ember-ben találkoztam ezzel az állítással. És a kutatás során kiderült, hogy ez az egyik legkorábbi ennyire egyértelmű megfogalmazás, amit találtam. A könyv 1992-ben jelent meg, és Thiering sajátos pesher-módszerével egy alternatív Jézus-életrajzot rekonstruált, Magdolnáról pedig azt írja: „She was called Mary as a title, not a name.” Vagyis: A Mária egy cím volt, nem személynév. 

Thiering szerint az angol Mary a héber Miriam megfelelője, és a cím Mózes nővéréhez, Mirjam prófétanőhöz kapcsolódott. Az ilyen címet viselő nők szerinte vallási szolgálatot végeztek, többek között olyan közösségekben, mint az egyiptomi terapeuták. A terapeuták egy Alexandria közelében élő zsidó aszketikus közösség volt, amelyben férfiak és nők egyaránt részt vettek a vallási életben.

Ez lefedi annak az állításnak az egyik részét, amely később a spirituális irodalomban széles körben elterjedt, csak Thieringnél ez egy zsidó valláson belüli címet jelentett. És Thiering forrást is ad hozzá. A jegyzetben ez áll: De vita 87. Vagyis Alexandriai Philón De vita contemplativa című művének 87. szakasza.

Úgyhogy nézzük meg, mit mond Philón.

Mirjam prófétanő és az egyiptomi terapeuták

Philón könyve az első században keletkezett, és a terapeutáknak nevezett zsidó közösségről szól. Ebben a közösségben nők is voltak, méghozzá nem pusztán a férfiak kísérőiként. Philón szerint ugyanazzal a buzgalommal és céllal választották a szemlélődő életet, mint a férfiak. Joan E. Taylor egész monográfiát szentelt ezeknek a nőknek és vallási szerepüknek.

Egy nagy ünnepen férfi és női kórus is alakult, és mindkettőnek volt saját vezetője. Philón görög szövege a tényleges kórusvezetőre a hēgemōn és exarchos kifejezéseket használja: vezető, illetve karvezető/előénekes. Ezután pedig elmondja, milyen bibliai eseményt idéz fel a szertartás.

A Vörös-tengeren való átkelés után: Mózes próféta vezette a férfiakat, testvére, Mirjam prófétanő pedig a nőket. A terapeuták férfi és női kara ennek mintájára énekel együtt.

Joan E. Taylor modern elemzése ugyanezt a kapcsolatot hangsúlyozza: Mózes az ihletett férfiak, Mirjam pedig az ihletett nők vezetőjének archetípusa. Ez pedig első látásra egészen meghökkentően közel kerül a modern állításhoz.

Van: női vallási közösség, női rituális vezető, prófétanő, Mirjam, és mindez az első századi Egyiptomban.

Csakhogy egyetlen apró dolog hiányzik. Philón sehol nem mondja, hogy a női vezetőt Mirjamnak hívták. De ha ez csak egyszerű hiányosság lenne, akkor is marad még egy fontos hiányzó láncszem. Még ha el is fogadnánk, hogy a terapeuták női vezetője rituálisan „Mirjam” szerepét töltötte be, abból még nem következne, hogy az evangéliumok Máriái ehhez a hagyományhoz tartoztak. Sem Magdolnáról, sem Jézus anyjáról nem ismerünk olyan ókori forrást, amely kapcsolatba hozná őket a terapeutákkal.

Hol jelenik meg ez az asszociáció?

Ez az egész nyomozás talán legfontosabb pontja. Philónnál három különböző dolog szerepel: Mariam/Miriam – egy bibliai személy neve. prophētis – prófétanő. hēgemōn / exarchos – a tényleges rituális kórus vezetője. A terapeuták női vezetője Mirjam szerepének mintáját követi.

Ebből teljesen ésszerű azt mondani: a női karvezető rituálisan Mirjam bibliai szerepét jelenítette meg. De innen Thiering tesz még egy lépést: a női vezető „Miriam” volt. Sőt! Miriam a szerep címe volt. És végül így érkezünk meg oda, hogy nála az evangéliumokban szereplő bizonyos Máriák azért viselték ezt a nevet, mert ezt a vallási szerepet töltötték be.

De ezek már nincsenek benne Philón szövegében. Ez fontos különbség. És nem arról van szó, hogy Thiering hamisan idézné Philónt. A hivatkozás valódi. A forrás valódi. A női vallási vezetés valódi. Mirjam prófétanő valódi. A rituális párhuzam valódi. A következtetés maga viszont már Thieringé.

Ráadásul Philón tudja, hogyan mondják azt, hogy „papnő”

Ez különösen érdekes a ma elterjedt „a Mária papnői cím volt” változat szempontjából. Ugyanebben a műben Philón ugyanis a görög papnőkről is beszél. Ott konkrétan a hiereiai, vagyis papnők szót használja. Mirjamot viszont prophētisnek, prófétanőnek nevezi. A terapeuták kórusvezetőjét pedig hēgemōnnak/exarchosnak.

Vagyis a szöveg nyelvileg is megkülönbözteti: papnő – prófétanő – rituális vezető – Mirjam.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a terapeuták nőtagjainak vallási szerepét semmilyen értelemben nem értelmezhetjük papnői jellegűnek. Taylor például kifejezetten komolyan veszi a közösség rítusának templomi-papi dimenzióját.

De ez ettől még nem bizonyítja azt, hogy a Miriam egy tényleges papnői címet jelentett.

És milyen az, amikor valóban találunk egy női vallási megjelölést?

Érdemes itt egy másik héber szót is megnézni, annál is inkább, mert a modern spirituális irodalomban gyakran találkozhatunk vele: ez a qĕdēšāh (קְדֵשָׁה).

A szó a héber q-d-š, „szent, elkülönített” gyökhöz tartozik, és valóban találunk rá ókori forrást. A héber Bibliában nőkre alkalmazott megjelölésként szerepel többek között Támár történetében, valamint a Deuteronomiumban.

Hogy pontosan mit jelentett, már sokkal nehezebb kérdés. Hosszú ideig „szent prostituáltnak” vagy „templomi prostituáltnak” fordították, és ezen az értelmezésen keresztül került be a modern spirituális irodalomba is. A mai kutatás azonban erősen vitatja, hogy a szó valóban ezt jelentette. Elképzelhető, hogy valamilyen vallási vagy kultikus szerepet betöltő, „elkülönített” nő megjelölése volt; a szerep pontos természetét azonban nem tudjuk biztosan rekonstruálni.

És éppen ezért érdekes számunkra. A qĕdēšāh esetében magát az ókori megjelölést megtaláljuk a forrásokban – mégis vitatkozunk azon, pontosan mit jelentett. A „Mária mint papnői cím” esetében viszont egyelőre magát ezt a címként való használatot sem találjuk meg.

Ez nem bizonyítja, hogy ilyen használat soha nem létezhetett. De jól mutatja, milyen különbség van egy forrásokból ismert, de nehezen értelmezhető ókori vallási megjelölés és egy modern rekonstrukció alapján feltételezett megjelölés között.

Akkor Thiering egyszerűen kitalálta ezt az egészet?

Ezt sem mondanám. Sőt, szerintem éppen ettől érdekes az egész történet. Mirjam ugyanis valóban különleges nőalak az ókori zsidó hagyományban. A Kivonulás könyve explicit módon prófétanőnek nevezi, aki a nőket vezeti énekben és táncban. Mikeás könyvében pedig Isten így emlékezteti Izraelt: Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted. Vagyis Mirjam nem egyszerűen „Mózes nővére”, hanem a nép egyik vezető alakjaként is megjelenik.

A második templomi kori zsidó hagyomány tovább gazdagítja alakját. Mirjam alakja a Holt-tengeri tekercsek között fennmaradt szövegekben is tovább él: az egyik qumráni kézirattöredék (4Q365) például a bibliai Mirjam-ének egy kibővített változatát őrzi.

Philón pedig egy első századi egyiptomi zsidó vallási közösség női rítusának paradigmatikus vezetőjévé teszi. Tehát létezik egy valós történeti asszociáció: Miriam → prófécia → női vallási vezetés. Ami viszont nem dokumentálható, az az, hogy a Miriam egyúttal a női vallási vezető tisztségneve lenne. És ez a két állítás nem ugyanaz.

Lehetett egy név a közösségi vagy vallási identitás része?

Itt azonban érdemes még egy kiskaput nyitva hagyni. Az ókori világban ugyanis egyáltalán nem volt szokatlan, hogy valakinek több neve legyen, vagy különböző társadalmi, kulturális és vallási közegekben különböző neveket használjon.

A hellenisztikus és római Egyiptomból rengeteg kettős nevet ismerünk. Görög és egyiptomi nevek élhettek egymás mellett, és a névválasztás összefügghetett családi, etnikai, társadalmi vagy akár vallási identitással. A későbbi zsidó diaszpórából pedig arra is van példánk, hogy vallási identitásváltással egy nő új bibliai nevet vesz fel.

Vagyis önmagában az a gondolat, hogy egy nőnek lehetett egy második, vallási vagy közösségi identitáshoz kapcsolódó neve egyáltalán nem történelmietlen. Csakhogy ez megint nem ugyanaz, mint egy intézményes cím.

És jelenleg nincs olyan forrásunk, amelyből azt tudnánk mondani, hogy Magdolna esetében a Mariam ilyen másodlagos vallási név volt.

Lehetséges? Igen.
Dokumentálható? Jelenleg nem.

De hogyan lett ebből „papnői cím”?

Itt történik meg a második nagy fordulat. Mert Thiering 1992-es állítása még nem egészen ugyanaz, mint amit ma sok spirituális oldalon olvashatunk. Nála a háttér alapvetően zsidó: Mirjam prófétanő, terapeuta, liturgikus szerep, vallási szolgálat. Thiering ráadásul nemcsak a Máriát kezeli címként. Saját pesher-rendszerében számos bibliai név – például József, Jákob, Ábrahám, Izsák, Mózes vagy Illés – funkcionális címként is működik. A „Mária mint cím” tehát egy sokkal nagyobb rekonstrukció része.

Később azonban ez a gondolat találkozik egy egészen más hagyománnyal.

Egy másik út: Egyiptom és a „szeretett”

Ahogy feljebb már említettem, a Mária név eredetét már jóval a modern Istennő-spiritualitás előtt próbálták Egyiptommal kapcsolatba hozni.  A 19–20. század fordulóján egyiptológiai és bibliai szerzők felvetették az egyiptomi mry/meri, „szeretett, kedvelt” szóval való kapcsolatot. Franz Zorell jezsuita bibliatudós 1906-ban például egy Meri-Yam jellegű etimológiát javasolt, nagyjából „Jahve szeretettje” értelemben. Ez az etimológia nem tekinthető bizonyítottnak. De maga az elképzelés régi.

És ami nagyon fontos: Zorell nem mondta, hogy a Mária papnői cím. Pusztán a személynév etimológiáját próbálta megfejteni.

Évtizedekkel később azonban ez az egyiptomi szál bekerült a modern Goddess-irodalomba.

Amikor a különböző történetek találkoznak

A 20. század második felében Magdolna alakja körül több, eredetileg egymástól független gondolati hagyomány kezdett összefonódni.

Robert Graves már az 1946-os Jézus király című regényében egy régebbi Istennő-vallás főpapnőjeként képzelte el a Magdolna-szerű „Mary the Hairdresser” alakot.

Barbara G. Walker 1983-as The Woman’s Encyclopedia of Myths and Secrets című művében a Máriák már egy szakrális dráma szereplőiként jelennek meg, és a nevek elveszítik egyszerű személynévi jellegüket.

Clysta Kinstler 1989-es The Moon Under Her Feet című regényében már maga a Magdalene válik a Nagy Istennő főpapnőjének címévé.

Margaret Starbird később szintén úgy értelmezte a Magdalene szót, mint Magdolna címét vagy jelzőjét – nála azonban a Miriam továbbra is személynév.

Ez a lista nagyon fontos, mert jól mutatja, hogy a modern spirituális irodalomban eredetileg nem egyetlen egységes elmélet létezett. Volt: Mária mint cím. Volt: Magdaléna mint cím. Volt: Magdolna mint Istennő-papnő. És volt: Mária/Meri mint egyiptomi–Istennői névkapcsolat.

És ezek csak később kezdtek egymásba olvadni.

Laurence Gardner: egy fontos köztes állomás

Laurence Gardner A Szent Grál vérvonala című könyvében, 1996-ban már egy nagyon érdekes köztes változat jelenik meg. Gardner szerint a messiási menyasszonynak „Máriának” kellett lennie – vagyis egy szent női rend tagjának. Értelmezésében tehát a „Mária” nem feltétlenül az illető eredeti személyneve volt, hanem rendi címként vagy megjelölésként is működhetett. Így szerinte Jézus feleségét akkor is Máriának nevezhették volna, ha eredetileg más nevet viselt. Közben Magdolnát a menyasszonyi főpapnő szerepébe helyezi.

Ez már nagyon közel van ahhoz, amit ma hallunk. De még ez sem jelenti egyszerűen azt, hogy a Mária egy papnői megnevezés lett volna. Gardner ugyanis más nőket is papnőként kezel, akik nem Máriák. Nála tehát a Mária inkább egy bizonyos szakrális rendhez vagy státuszhoz kapcsolódó megjelölés. És Gardner ismerte és használta Thiering munkáját.

A következő években az állítás tovább egyszerűsödött. William Henry 2000 körül már úgy ír Magdolnáról, mint „a Miriam”, aki egy rend vezető nővére.

Az először különálló gondolatok lassan közelednek egymáshoz…

És végül megszületik a mondat, amit ma ismerünk

A 2000-es évektől az egyiptomi–Istennői szál egyre hangsúlyosabbá válik.

D. M. Murdock Christ in Egypt című művében részletesen tárgyalja az egyiptomi mry/mery szót, annak „szeretett” jelentését, isteni jelzőként való használatát és Íziszhez kapcsolódó párhuzamait. De ezzel együtt Murdock sem bizonyítja, hogy: Mery = papnő.

A következő lépést már más szerzők teszik meg. 2019-ben Seren és Azra Bertrand Magdalene Mysteries című könyvében már egészen explicit formában jelenik meg: “A Mária egy papnői név is”, majd “a Mária egy cím is volt, nem csak személynév”.

2021-ben Marguerite Mary Rigoglioso A szeplőtelen fogantatás misztikus hagyománya című könyvében pedig szinte laboratóriumi tisztasággal megfigyelhető, hogyan születik meg a következtetés. Összegyűjti az egyiptomi Meri/Mery szó „szeretett” jelentését, isteni jelzőként való használatát, az Ízisz-kapcsolatot és a Miriam/Mary feltételezett egyiptomi etimológiáját. Majd ezek után maga írja: “Arra a következtetésre jutottam, hogy…” a Miriam/Mary eredetileg nem személynév, hanem papnői cím volt.

Ez a mondat rendkívül fontos. Mert a szerző maga jelzi, hogy ez egy következtetés. Nem egy ókori forrás fordítása. Nem egy egyiptomi felirat. Nem egy zsidó vallási tisztség dokumentált neve. Hanem több különböző adatból összeállított modern rekonstrukció.

Így lesz egy hipotézisből „ősi tudás”

És talán ez az egész nyomozás legérdekesebb része: Nem találtam egyetlen pillanatot, amikor valaki egyszer csak a semmiből kitalálta volna: “A Mária egy papnői titulus volt.” Úgy tűnik, hogy valami egészen más történt.

Volt egy valódi bibliai Mirjam, aki prófétanő volt. Volt egy valódi első századi egyiptomi zsidó közösség, ahol nők is részt vettek a vallási életben, és a női kórus Mirjam bibliai szerepét utánozta. Voltak valódi női vallási vezetők az ókorban. Valóban létezett többes és kontextusfüggő névhasználat. Valóban létezik az egyiptomi mry, „szeretett” szó. Valóban használtak istenekre és emberekre jelzőket. Valóban léteztek Ízisz- és Hathor-papnők. És Magdolna alakját valóban újraértelmezték a 20. századi feminista és Istennő-központú spiritualitásban.

Szinte minden alkatrész valódi. Ami egyelőre hiányzik, az az őket összekötő ókori forrás. Nem minden alkatrész modern kitaláció. Lehet, hogy a ragasztó modern.

Akkor a Mária papnői cím volt?

A jelenleg rendelkezésünkre álló történeti források alapján ezt nem tudjuk igazolni.

Pontosabban:

• Biztosan tudjuk, hogy Miriam/Mariam/Maria személynévként létezett és rendkívül gyakori volt a korabeli zsidóságban.
• Biztosan tudjuk, hogy a bibliai Mirjam prófétanő és női vallási vezető alakja volt.
• Biztosan tudjuk, hogy Philón első századi egyiptomi zsidó közösségében nők is részt vettek a vallási életben, és a női kórus Mirjam bibliai mintáját követte. A modern kutatás komolyan vizsgálja e nők vallási és akár papi jellegű szerepét is.
• Biztosan tudjuk, hogy az ókorban létezett többes, közösséghez és identitáshoz kapcsolódó névhasználat.
• Elképzelhető, hogy a Miriam név bizonyos közösségekben Mirjam prófétanő miatt különleges vallási jelentést hordozott.
• Történetileg nem lehetetlen, hogy egy nő vallási vagy közösségi identitásához kapcsolódó másodlagos nevet használt.
• De jelenleg nem ismerünk olyan ókori forrást, amelyben a Miriam/Maria a „papnő” vagy „prófétanő” tisztség címeként működne.
• És természetesen nincs olyan forrásunk sem, amely bizonyítaná, hogy Magdolna ezért viselte a Mariam nevet.

És mit kezdjünk akkor a spirituális hagyománnyal?

Szerintem pontosan azt, amit minden más hasonló esetben. Nem kell elvetnünk ennek a lehetőségét. Csak tegyük arra a polcra, ahová tartozik.

Azt mondhatjuk: Egy modern spirituális hagyomány szerint a Mária vallási vagy papnői cím is lehetett. Vagy: Számomra ennek a gondolatnak spirituális jelentése van. Sőt, akár azt is: Elképzelhetőnek tartom, hogy a történeti valóság bonyolultabb volt annál, mint amit a fennmaradt forrásokból ma rekonstruálni tudunk. Ez mind teljesen helyénvaló meglátás.

Amit viszont történeti állításként nem mondhatunk: Az ókorban a Mária egy papnői cím volt. Erre jelenleg nincs bizonyítékunk. És számomra éppen ez az a pont, ahol a történeti kutatás és a spiritualitás nem ellenségei egymásnak.

Nem kell a forrásokat addig hajlítanunk, amíg azt igazolják, amit hinni szeretnénk. És nem kell mindent értéktelennek nyilvánítanunk csak azért, mert nem tudjuk történetileg bizonyítani.

A Máriák története számomra éppen ezért különösen érdekes. A nyomozás elején arra számítottam, hogy vagy megtalálom az elveszett papnői címet, vagy kiderül, hogy az egész modern kitaláció. Egyik sem történt meg.

Ehelyett találtam egy bibliai prófétanőt. Egy első századi női vallási közösséget, amely az ő történetét elevenítette fel. Egy bizonytalan eredetű, talán Egyiptomhoz is kapcsolódó nevet. Ókori női vallási vezetőket. Későbbi szerzőket, akik ezek között kapcsolatokat kerestek. És egy modern spirituális hagyományt, amely idővel egyetlen mondatba sűrítette mindezt:

„A Mária papnői cím volt.”

Ezt a mondatot az ókori forrásokban nem találtam meg.

De azt megtaláltam, hogyan születhetett meg.

És néha egy Nagyító alatt nyomozásnak éppen ez a legérdekesebb eredménye.

Áldás!