Spiri bullshit #2

Régen volt már a spiri bullshit sorozat első része, de sajnos nem azért, mert azóta nem találkoztam agyatlan marhaságokkal a spiri közösségekben, hanem mert nem volt energiám ezzel foglalkozni. De a napokban olvastam a facebookon Kathleen McGowan írónő egy kirohanását Magdolnával kapcsolatban, ami megihletett, ezért úgy döntöttem, hogy lefordítom, illetve alapul használom a saját gondolataim megfogalmazásához. Ha esetleg nem tudnád ki ő, akkor ajánlom a könyveit, amik magyarul is megjelentek, pl. A Gyűrű titka, vagy A Szeretet Könyve.

A kiindulás: 

Itt összefoglalom Kathleen McGowan eredeti irásából azokat a részleteket, amik fontosak a témánk szempontjából. Fontos! Ezek tehát nem az én gondolataim, a saját véleményemet majd lentebb fogom kifejteni:

“A figyelmembe ajánlottak egy bejegyzést, […] amiben az áll, hogy: “vannak emberek, akik azt állítják, hogy tudják, ki volt az igazi Mária Magdolna, de ezt valójában senki se tudhatja! Tehát a misztikus nők számára a legfontosabb dolog az lenne, ha eljönnének ide és maguk is megtapasztalnák a beavatásokat.” Ezután természetesen a poszt írójának hirdetése következik a Dél-Franciaországi elvonulásáról, ahol ő pontosan ezeket a beavatásokat adja át, anélkül, hogy érdekelné, hogy pontosan ki volt Magdolna és mit tett ebben a régióban. A poszthoz mellékelve természetesen ott díszelegnek a nélkülözhetetlen fotók egy szép nőről fehér ruhában, amint a Fontaine des Amours-ban fröcsköli a vizet, miközben feltehetőleg éppen arról a mostanában igencsak elterjedt, ámde hibás gondolatról beszél, miszerint Magdolna itt keresztelt meg embereket. Amit persze nem tett, hiszen ő nem vízzel keresztelt, és IGEN, ezt tudhatjuk, ha hajlandóak vagyunk valódi kutatásokat végezni a történelem egy valós alakjáról.

[…] Az a kijelentés, hogy “senki se tudhatja az igazságot” nagyon mérgező gondolat. Olyan, mint egy “Szabadulás a börtönből” kártya a Monopolyban. Azzal, hogy a hölgy kijátssza ezt a lapot, valójában ezt állítja: “Abszolút bármit kitalálhatok, amit akarok, ami csak az eszembe jut, mert úgyse tudhatja senki az igazat.”

Ezzel rengeteg probléma van. Ha azon az állásponton vagy, hogy senki se tudhatja, hogy ki volt Magdolna, vagy mi történt vele, akkor az alábbi két kategória egyikébe tartozol: Egyes kategória: intellektuálisan lusta, aki egyszerűen csak nem akarja elvégezni a házifeladatát. […] És ne feledd: csak azért mert TE magad nem végeztél kutatómunkát, nem jelenti azt, hogy más se tette meg.

Kettes kategória: spirituális arrogancia, amikor úgy érzed, hogy már annyira fejlett vagy, hogy mindent tudsz az adott témáról (amibe épp csak belecsöppentél), és jogod van tanítani a saját kitalált verziódat, függetlenül attól, hogy ezzel páros lábbal tiprod a spirituális hagyományokat, és az ősi kultúrák nézőpontjait.

Egy podcastban hallottak megütötték a fülemet. Arról beszéltek, hogy a probléma a most felbukkanó istennői közösségekkel az, hogy senki se akar már tanítvány lenni. Senki se akar már tanulni azoktól, akik előrébb tartanak az úton. Mindenki azonnal teljesen készen akar lenni, már az első napon főpapnő akar lenni. Ki akarják hagyni a hosszú éveken át tartó belső munkát, azzal, hogy “letöltéseket” kapnak helyette. Ezért egy ponton az olyan emberek, akik beletették a munkát a fejlődésükbe – egyszerűen kellemetlenné válnak számukra. Szóval ahelyett, hogy azt mondanák: “Hé, te már régóta benne vagy ebben, nagyon szeretném megismerni a véleményedet”, inkább azt mondják, hogy: “Ez az ember rossz, mert azt hiszi, hogy mindent tud.”

Elmondom a mantrámat:  “Mária Magdolna nem azért van itt, hogy az emberek ráprojektálhassák a spirituális elképzeléseiket. Ő nem egy mítosz, nem egy istennő, akinek a történetét bárki szabadon értelmezheti. Ő egy igazi, hús-vér nő volt, akinek a története a kitartásról, a túlélésről, a hitről és a szeretetről szól. A cuki, fiatal papnők izgatottak, ha az ő szép piros köpenyét hordhatják, egészen addig, ameddig nem kell a cipőjében járniuk. Mert ezek a cipők borzasztó kényelmetlenek, és feltörik a lábadat.

Ha olyan misztikus nő vagy, aki tényleg szereti Mária Magdolnát, akkor kötelességed többet megtudni arról, hogy ki volt ő és mit tanított valójában. És ha nem tudod, hol találhatsz erről infókat, akkor kérdezz meg valakit, aki tudja.

[…] Ez a modern késztetés, hogy Mária Magdolnából, és a katharokból valami mást fabrikáljunk lényegében eltörli a valódi bölcseletet, és tanításokat. Ez majdnem olyan veszélyes, mint a középkori keresztes hadjáratok, amiket ellenük indítottak. […] Ami a new age kultúrában Magdolnával történik, lényegében egy lesújtóan hatékony módja annak, hogy elhallgattassák őt. Az ő zsenialitása, amire Jézus úgy hivatkozik, hogy “az asszony, aki mindent tudott” megérdemli a tiszteletünket. Ehelyett lekötözték, elhallgattatták, és egy barlangban mutogatják őt. Halálra ítélték csatornázásokkal és letöltésekkel.

Milyen tragikus irónia ez: éppen azok az emberek, akik saját állításuk szerint ünneplik őt, és az isteni női minőség erejét tanítják, éppen ők azok, akik Magdolna örökségét rombolják. Amit az inkvizíció nem tudott megtenni, az most megtörténik a szemünk láttára az interneten és a spirituális közösségekben.” – Kathleen McGowan

Az egyik oldal: 

Egészen érdekes viszonyban vagyok a fenti írással, ugyanis látom, érzékelem a kortárs spiritualitásban azt a tendenciát, amiről Kathleen ír. Nem csak Magdolnával kapcsolatban, hanem nagy általánosságban is. Én is sok olyan “tanítóval” találkoztam már, akik számára fontosabb volt a saját elképzelésük, a saját érzékelésük, mint utánajárni a dolgoknak. Ebből néha kifejezetten cikis helyzetek is ki tudnak alakulni – feltéve, ha te többet tudsz, mint a neves tanár.

Csak egy egyszerű példa erre: volt szerencsém végig hallgatni egy beszélgetést, amiben is a hallgató megemlítette, hogy meditációban a sólyomfejű egyiptomi isten vezette őt, mire a tanító minden kétséget kizáróan rávágta, hogy igen, ő Thot volt, és ez ezt meg azt jelenti. FYI: a sólyomfejű isten Hórusz, Thotnak íbisz feje van. És ez nem spirituális interpretáció kérdése, hanem tény… Innentől kezdve sejthető, hogy mennyire tudtam komolyan venni a beszélgetés további részét. Ja, és nem, nem kell mindenkinek kenni-vágni az egyiptomi isteneket, ezért találták ki az alábbi mondatot: “Nem tudom pontosan, de utána nézek.” Véleményem szerint ezt a kifejezést sokkal többször kéne használnunk spirituális körökben is…

Egy másik jelenség, ami egyre inkább jellemző a spiri tanítók közt az, hogy egyszerűen átneveznek már meglévő, létező dolgokat, fogalmakat. Teszik ezt egyszerűen tudatlanságból, vagy azért, hogy így egyedibbnek, különlegesebbnek látszódjanak, amit ugye jobban el lehet adni a spiri piacon… Ez pedig nem más, mint az alázat teljes hiánya, spirituális arrogancia – ahogy Kathleen is írja. Annak a mindsetnek a megnyilvánulása, hogy én bármit megtehetek, bármit kitalálhatok, hiszen a spiritualitásban mindent lehet… Számomra mindkét verzió nagyon visszatetsző, és egyre inkább látom ezeknek a tendenciáknak a negatív hatásait egyéni és kollektív szinten is. 

És a másik oldal: 

Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy ezzel a hozzáállással Kathleen engem valószínűleg egyenesen a máglyára vetne, ha tudná, hogy az én fejemben milyen történet állt össze Magdolnáról és Jézusról:) Hiszen ez fényévekre van attól, amit ő a saját kutatásai alapján képvisel. Pedig én is évek óta kutatom őket, sok-sok könyvet, cikket, videót, véleményt feldolgoztam már velük kapcsolatban, a megszámlálhatatlan mennyiségű meditációról, utazásról, spirituális megtapasztalásról és személyes beszélgetésről, kapcsolódásról nem is beszélve… 

Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az is egyfajta arrogancia, ha azt állítjuk, pontosan TUDJUK, mi történt. 

De akkor mégis mi a feloldása ennek a helyzetnek?

Ahogy mindig, véleményem szerint itt is az arany középút a megoldás. Bármelyik véglet felé hajlunk is el, valamit elvesztünk az EGÉSZ-ből. Kutassunk, ismerjük meg a történelmet, a különböző kultúrákat, a folklórt, a spirituális hagyományokat, stb. De sose hagyjuk otthon a józan paraszti eszünket, gyakoroljuk a forráskritikát, önkritikát, olvassunk a sorok között, és közben hallgassunk a szívünkre! De azt is csak módjával:) Ne hagyjuk, hogy az érzelmeink, vágyaink, gondolataink, vagy akár az érzékelésünk teljesen “elvegye az eszünket”. 

Úgy vélem, hogy az Igazságot nem lehet teljesen eltörölni, a morzsái ott vannak elrejtve minden történet mélyén, csak fel kell fedezni őket. 

Áldás!