Toxikus spiritualitás

Mindenkinek az életében vannak olyan témák, amikre kifejezetten érzékenyen reagál. Ezek általában önmagunk mélyebb rétegeivel vannak kapcsolatban, és a mi dolgunk kideríteni, hogy egy egykori sérelem, trauma nyomai ezek, vagy pedig az életfeladatunkkal kapcsolatos útjelzők. Számomra a toxikus spiritualitás egy ilyen nagy téma…

Általános tény, hogy ameddig benne vagyunk egy adott hitrendszerben, hiedelemvilágban, addig nem érzékeljük annak közvetlen hatásait. Kicsit el kell távolodnunk, más nézőpontból rátekintenünk az adott dologra, hogy tisztábban lássunk. Úgy gondolom, hogy sok szempontból még mindig a new age spiritualitás korában élünk, aminek a nyilvánvaló pozitív hatásai mellett rengeteg olyan lenyomata is van, ami megnehezíti az életünket, a boldogságunkat és a felébredésünket. Igen, úgy vélem, hogy sok esetben ezek a belénk ivódott new age marhaságok azok, amik visszatartanak minket a valódi spirituális fejlődéstől. 

A hamis felébredés, a spirituális bypassing, a mérgező pozitivizmus, a gaslighting, a felsőbbrendűségi érzés, spirituális ego, és az ebből következő megszégyenítés, bántalmazás, ítélkezés, félelemkeltés mind-mind olyan tünetek, amiket a new age spiritualitás felerősített bennünk az utóbbi évtizedekben. 

A toxikus spiritualitás pontosan az, aminek hangzik. Amikor a spirituális gyakorlatok, amiknek a lényege önmagunk jobb megismerése, és a mások iránti szeretet és tisztelet megélése lenne, átfordul valami másba, ami nem csak önmagunkra, hanem a környezetünkre is rossz hatással lehet. 

Most csak párat szeretnék kiemelni ezek közül, de még biztos lesz ez téma itt az oldalon.

A magyar és a nemzetközi social media is tele van olyan spirituális megnyilatkozásokkal, amik semmi másról nem szólnak, mint hogy az emberek mások előtt bizonygatják a saját nagyságukat, a saját tudásukat, és megy a “farokméregetés”… Kinek milyen előző életei voltak, milyen mesterekkel és segítőkkel van kapcsolatban, stb. És persze, mindenki, aki máshogy gondolja, az a hamis fényt szolgálja, vak vagy ostoba… Amikor mások rád akarják kényszeríteni a saját akaratukat, a saját elképzeléseiket, az soha nincs rendben! Aki mindenáron be akarja bizonyítani a saját igazát, meg akar győzni valamiről, az valószínűleg nincs rendben saját magával. Ez a spirituális ego, és a spirituális bántalmazás melegágya, ahol a beszélő a saját felsőbbrendűségét akarja ráerőszakolni a másikra. Ez gyakran nyilvánul meg cukormázba bújtatott toxikus tanácsadásban, aminek a valódi értelme az, hogy te még nem tartasz ott, ahol ő, úgyhogy te nem tudhatod, nem értheted ezt a dolgot…  

A mérgező pozitivizmus egy másik olyan dolog, ami visszatart minket a fejlődéstől. Akik régebb óta követnek, tudják, hogy mennyire fontos számomra az árnyékmunka, és az, hogy őszintén szembe merjünk nézni önmagunkkal, azokkal a részeinkkel, amiket valamilyen okból megtagadtunk. A pozitivizmus ennek éppen az ellenkezője, amikor elhitetjük magunkkal, hogy minden szép és jó, és egy rózsaszín felhőn át látjuk az életet. Természetesen, a spiritualitás segít nekünk abban, hogy más színben lássuk a dolgokat, megtanít máshogy viszonyulni az élet dolgaihoz, de ez nem jelenti azt, hogy mindig, minden pillanatban boldognak kell lennünk, és csak pozitív gondolataink lehetnek. Ez nagyon könnyen vezethet elfojtáshoz, az érzelmeink elnyomásához, és ahelyett, hogy feldolgoznánk a traumáinkat, inkább csak még inkább elveszünk bennük.

Szép az a gondolat, hogy szenvedés nélkül haladjunk végig az életünkön, és úgy gondolom, hogy a fejlődés egy bizonyos szintje után ez lehetséges is, amennyiben előtte már megdolgoztuk magunkat… De úgy tenni, mintha nem lennének nehéz időszakok, nem lennének nehéz érzések, szomorúság, düh, félelem… Nem biztos, hogy ez az út a jó irányba vezet. 

És azt se felejtsük el, hogy nem véletlenül születtünk le ide a Földre, emberi testbe, az érzelmek, testi érzetek, vágyak kavalkádjába… Ezeket megtapasztalni jöttünk, nem pedig azért, hogy minél inkább eltávolítsuk magunkat az emberi létezéstől.

És van még egy kedvencem, a félelemkeltés. Ez akkor a legfincsibb, amikor ez összekapcsolódik az első két jelenséggel (márpedig ezek általában együtt járnak). Amikor valaki olyanokat mond, hogy jaj, te ezt még nem tudhatod, de isten ments, hogy megtapasztald, mert akkor majd bánni fogod, hogy ilyesmit műveltél… Na, ez az a pont, amikor sarkon kell fordulni, és szó nélkül lelépni… 

Áldás!