Ki volt Mária Magdolna?
A kérdés elsőre egyszerűnek tűnhet… Mégis, minél mélyebbre ásunk, annál egyértelműbbé válik, hogy nem egyetlen Mária Magdolna-kép létezik, mert minden kor egy kicsit a saját képére formálta őt.
Éppen ezért olyan nehéz röviden megválaszolni azt a kérdést, hogy ki is volt ő. Mert ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk hozzá, először ezeket a rétegeket kell megismernünk.
Mit mond Magdolnáról a történelemtudomány?
Magdolna életéről meglepően kevés történeti adat áll rendelkezésünkre. Gyakorlatilag minden információnk a korai keresztény forrásokból származik, ezért a történészek sok részletben bizonytalanok vele kapcsolatban.
Ennek ellenére a kutatók többsége valószínű történeti személynek tartja, mivel a legkorábbi hagyományok következetesen és kiemelt szereplőként emlékeznek meg róla. De az életének részleteinél talán érdekesebb kérdés, hogy hogyan alakult a róla alkotott kép az évszázadok során, és hogy mit kezdünk vele ma.
Akkor mégis mit tudhatunk róla?
Ha a legkorábbi keresztény forrásokat vesszük alapul, akkor a következőket tudhatjuk meg Magdolnáról:
- Magdalából származott.
- Jézus hűséges követője volt.
- Jézus hét démont űzött ki belőle.
- Jelen volt a keresztnél és Jézus sírjánál.
- Ő találkozott elsőként a feltámadt Jézussal.
A legkorábbi források azonban jóval több kérdést hagynak nyitva, mint amennyit megválaszolnak. Talán ezért alakult ki az évszázadok során annyiféle Magdolna-kép. Ahány korszak, annyiféle értelmezés. A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhányat.
A keresztények bűnbánó asszonya
Habár a keleti, ortodox egyház mindig is az Apostolok Apostolaként gondolt Magdolnára, aki a feltámadás első tanúja volt, a nyugati, római-katolikus egyház egy egészen más szerepet szánt neki. Alakját tudatosan vagy pusztán tudatlanságból (legyünk jóhiszeműek) eltorzították, olyannyira, hogy 591-ben I. Gergely pápa azonosította őt a Bibliában meg nem nevezett “bűnös asszonnyal”. Ez aztán sok száz évre rányomta bélyegét Magdolna megítélésére. Csak 1969-ben kezdte el a Vatikán – meglehetősen csendesen – revideálni magát. Végül 2016-ben Ferenc pápa hivatalosan is a szenteknek kijáró rangra emelte Magdolna ünnepnapját, július 22-ét.
A gnosztikusok Magdolnája
Magdolna megítélése teljen más, ha az olyan gnosztikus iratokat elemezzük, mint amilyen a Mária Magdolna evangéliuma, vagy a Pistis Sophia. Ezekből egy olyan nőt ismerhetünk meg, aki mélyebben értette Jézus tanításait, mint bárki más, és aki saját jogán is spirituális tanító volt. Próféta, misztikus, szeretett társ, aki gyakran konfliktusba kerül Péterrel, a későbbi keresztény egyház alapítójával. Az ő ellentétük a spirituális, belső intuitív tudás és az intézményesített, dogmákon alapuló egyházi hatalom szembenállását szimbolizálja.
Az ezoterikus papnői tradíciók megtestesítője
A kortárs spirituális irányzatokban, különösen azokban, amik az ősi egyiptomi tudáskincsen, az esszénus hagyományokon, vagy a korai keresztény misztériumiskolák tanításain alapulnak, Magdolna főpapnőként jelenik meg, aki magas szinten ismerte és gyakorolta az olyan templomi művészeteket, mint a beavatás, a gyógyítás, a szent szexualitás, vagy a szent növényekkel való munka. Elterjedt az a nézet is, hogy Jézus ikerlángjaként, vele egyenrangúként az istennői energiákat, frekvenciákat hordozta magában. Ezt támasztja alá a szájhagyomány, ami Dél-Franciaországban maradt fent, ahova a legendák szerint Magdolna és társai az üldöztetés elől menekült Jézus halála után. Ezekre azonban jelenleg nincsenek történeti bizonyítékok, ezért elsősorban modern spirituális értelmezésekként tekinthetünk rájuk.
Az elnyomott nő archetípusa
Az archetípusok a jungi pszichológiában olyan lelki képződmények, jelenségek, amik az emberiség kollektív tudattalanjában élnek, és hatnak ránk. Magdolna ebben a megközelítésben a női minőség azon aspektusait jeleníti meg, aki erős, érzéki, intuitív, önálló és spirituális. És amit a patriarchátus elnyomott az elmúlt 2-3 ezer évben. Magdolna és Mária alakjában erőteljesen megjelenik a szent/szajha szakadás is, ami egy mély kulturális seb a nők szexualitásának és társadalmi szerepének megítélésében.
A személyes Magdolna-kép
És létezik egy Magdolna, aki nem szerepel egy könyvben, egy vallásos hagyományban, vagy spirituális irányzatban sem, de mégis megismerheted őt – magadban. Mert Magdolna mindannyiunknak egy kicsit más arcát mutatja. De hogy lehet ez?
Magdolna, mint tükör
Számomra Mária Magdolna egyik legkülönlegesebb minősége az, hogy tükörként tekinthetünk rá. Nemcsak személyes, hanem kollektív értelemben is. Úgy érzem, hogy az, ahogyan egy adott korban gondolkodtak róla, sokszor többet árul el magáról a korról, mint Magdolnáról. A róla alkotott kép mindig tükrözte az adott társadalom félelmeit, vágyait, hiányait és reményeit.
És ettől válik igazán izgalmassá a kérdés: te hogyan látod őt?
Mi az első, ami eszedbe jut róla? Melyik története érint meg? Melyik tulajdonsága vonz vagy éppen zavar? És mit mond mindez rólad?
Ugyanez a kérdés kollektív szinten is feltehető. Vajon mit tükröz vissza nekünk Mária Magdolna ma, a 2020-as években?
Néhány évvel ezelőtt a legtöbb spirituális írás elsősorban a szerető, a társ vagy a feleség alakját állította a középpontba. Talán azért, mert akkor a nőiség, a szexualitás és a női erő gyógyítása volt az a téma, amelyhez a legtöbben kapcsolódni tudtak.
Ma viszont egyre gyakrabban találkozom olyan előadásokkal és írásokkal, amelyek Magdolna más aspektusait emelik ki: a misztikust, a tanítót, vagy éppen az árnyékkal, veszteséggel és átalakulással kapcsolatban álló minőségeit.
Számomra ez azt jelzi, hogy a róla alkotott kép velünk együtt változik. Mindig azt a rétegét vesszük észre, amelyre éppen készen állunk.
És talán éppen ezért nem is az a legfontosabb kérdés, hogy ki volt Mária Magdolna, hanem hogy mit indít el bennünk a története.
Hogy pontosan milyen módon él tovább az emberiség kollektív emlékezetében, arra mindenkinek megvan a maga válasza. Számomra a legfontosabb az, hogy története ma is képes elgondolkodtatni, inspirálni, gyógyulásra hívni és tükröt tartani elénk.
Áldás!
