Márta vagy Magdolna? – egy szöveg mögötti történet

Amikor ma kinyitjuk a Bibliát, könnyű megfeledkezni arról, hogy az a szöveg, amit olvasunk, hosszú utat járt be, mire eljutott hozzánk.

Az Újszövetség eredeti kéziratai nem maradtak fenn. Van viszont több száz, olykor közel kétezer éves kéziratunk és kézirattöredékünk, amelyek között kisebb-nagyobb eltéréseket találunk. A szövegkritika feladata többek között éppen ezeknek az eltéréseknek a vizsgálata: a kutatók a fennmaradt szövegek összehasonlításával próbálnak minél közelebb kerülni ahhoz, hogyan hangozhatott egy adott szöveg legkorábbi változata.

Néha pedig egyetlen betű egészen nagy kérdéseket képes felvetni.

Egy Máriából Márta lesz

Elizabeth Schrader Polczer újszövetségi szövegkritikus kutatásának kiindulópontja a Papyrus 66, röviden P66 volt: János evangéliumának egyik legkorábbi, nagyjából Kr. u. 200 körül keletkezett, csaknem teljes fennmaradt kézirata.

A 11. fejezetben olvasható Lázár feltámasztásának jól ismert története. A ma ismert változat szerint Lázár Betániában él két nővérével, Máriával és Mártával.

A P66-on azonban különös javítások láthatók.

A János 11,1-ben a másoló először kétszer írta le a Maria nevet, majd a második nevet egyetlen görög betű megváltoztatásával Marthává javította. Néhány sorral később, a 11,3-ban eredetileg egyetlen megnevezett nő küldött üzenetet Jézusnak; ezt később átjavították úgy, hogy már „a nővérek” küldik az üzenetet. Hasonló bizonytalanságok más korai kéziratokban is előfordulnak.

Önmagában ez még nem lenne feltétlenül rendkívüli. A P66 másolója sokat hibázott és sokat javított, ezért a Mária–Márta korrekcióra is létezik egészen prózai magyarázat: lehetett egyszerű másolói tévedés, amelyet aztán kijavított.

Schrader azonban több mint száz korai görög és ólatin szöveget vizsgált meg, és arra jutott, hogy Márta alakja körül a Lázár-történetben feltűnően nagy a szöveges bizonytalanság. Ezért felvetette, hogy János evangéliumának egy korábbi, a második században forgalomban lévő változatában Márta talán még nem szerepelt a történetben.

És ha így volt, akkor az igazán érdekes kérdéseket vet fel.

De melyik Máriáról beszélünk?

Itt érdemes egy pillanatra rendet tenni a sok Mária között.

A kanonikus evangéliumokban ugyanis több ilyen nevű nővel találkozunk, akiknek az alakja a későbbi nyugati keresztény hagyományban részben összemosódott.

Mária Magdolna Jézus követője. Lukács szerint azoknak a nőknek az egyike, akik saját javaikból támogatták Jézust és tanítványait. Jelen van a keresztre feszítésnél, kapcsolatban áll a sír történetével, János evangéliumában pedig ő találkozik elsőként a feltámadt Jézussal, aki őt küldi a tanítványokhoz a feltámadás hírével.

Betániai Mária ezzel szemben János evangéliumában Lázár és Márta testvére. Ő az a nő, aki drága illatszerrel megkeni Jézus lábát.

És ott van Lukács névtelen „bűnös asszonya”, aki szintén megkeni Jézus lábát.

A kanonikus evangéliumok sehol nem mondják, hogy ez a három nő ugyanaz a személy.

A nyugati keresztény hagyomány azonban évszázadokra összekapcsolta őket. Így született meg az a Mária Magdolna-kép, amelyben a Jézust követő galileai nő, a betániai Mária és a névtelen bűnös asszony története egymásra rakódott – és amelyből végül a bűnbánó prostituált jól ismert alakja is kialakult.

Ez azért fontos, mert Schrader hipotézise tulajdonképpen az ellenkező irányból tesz fel egy kérdést.

Mi van akkor, ha János evangéliumának Máriája valóban kapcsolatban áll Mária Magdolnával – csak nem úgy, ahogyan azt a későbbi hagyomány elképzelte?

Mi lenne, ha ez a Mária Magdolna lenne?

Schrader szerint elképzelhető, hogy a Lázár-történet Máriája és a később, János 20-ban megjelenő Mária Magdolna eredetileg ugyanaz a személy. Ez azonban már hipotézis.

A fennmaradt János 11-kéziratok között jelenleg nincs olyan, amelyben a szöveg egyértelműen „Mária Magdolnának” nevezné Lázár nővérét. Schrader maga is hangsúlyozza ezt. Ugyanakkor több szöveges és narratív jel alapján felveti az azonosítás lehetőségét.

És első pillantásra talán nem is tűnik olyan nagy ügynek, hogy egy történetben Márta helyett Mária szerepel. Csakhogy van János 11-ben egy mondat, amely mindent megváltoztat.

Jézus Lázár halála után ezt mondja:

„Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Majd megkérdezi Mártától (vagy a feltevés szerint Magdolnától), hiszi-e ezt.

Ő pedig így válaszol:

„Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”

Ez nem egyszerűen egy szép mondat.

Ez János evangéliumának egyik legfontosabb krisztológiai hitvallása. Szinte visszhangozza magának az evangéliumnak a célját is, amelyet János 20,31 fogalmaz meg: azért íródtak ezek a dolgok, hogy az olvasó higgye, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia.

És van egy nagyon fontos párhuzama is. A szinoptikus evangéliumokban Péter az, aki felismeri és kimondja Jézus valódi kilétét. Máténál azt mondja:

„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Erre válaszolja Jézus a híres mondatot: „Te Péter vagy, és erre a kősziklára építem egyházamat.”

Péter hitvallása ezért a keresztény hagyományban nem egyszerű mondat. Tekintéllyel, felismeréssel és a tanítványi szereppel kapcsolódik össze.

János evangéliumában viszont egy nő mondja ki az ehhez nagyon hasonló hitvallást. A ma ismert szövegben ez a nő Márta. De ha Schrader rekonstrukciója helyes, és ez a Mária valóban Mária Magdolna volt, akkor egy egészen más kép kezd kirajzolódni.

Egy másik Magdolna-kép

Ebben az esetben Mária Magdolna nem egyszerűen egyike lenne a Jézust követő asszonyoknak.

A kanonikus evangéliumokból már most is tudjuk róla, hogy követi és támogatja Jézust. Jelen van a kereszthalálánál. Kapcsolódik a temetéshez és a sírhoz. A feltámadás egyik első tanúja, János evangéliumában pedig ő találkozik elsőként a feltámadt Krisztussal, és ő kapja a feladatot, hogy vigye el a hírt a tanítványoknak.

Ha pedig a János 11-ben szereplő Mária is ő volt, akkor ehhez még valami társulna:

Mária Magdolna lenne az, aki már Jézus halála előtt felismeri és megvallja, hogy kicsoda ő.

A történet két végpontján ugyanaz a nő állna.
A halál előtt felismeri Krisztust.
A halál után felismeri a Feltámadottat.
Ez már nem egy mellékszereplő portréja.

Ha Schrader hipotézise helyes, akkor Mária Magdolna magán a kanonikus János-evangéliumon belül is az egyik legfontosabb tanítványi szereplővé válna: ő mondaná ki az evangélium egyik központi hitvallását, majd ő lenne a feltámadás első tanúja és hírnöke is. Schrader ezért veti fel azt is, hogy egy ilyen Mária alak már Péter tekintélyével is érdekes párhuzamba kerülhetne.

És számomra éppen itt rejlik ennek a kutatásnak az igazi jelentősége.

Kitörölték Magdolnát?

Nagyon csábító lenne innen egyetlen lépéssel eljutni ahhoz a népszerű spirituális narratívához, hogy valaki szándékosan megpróbálta eltüntetni Magdolnát János evangéliumából.

De ezt nem tudjuk. És talán soha nem is fogjuk megtudni.

A P66-ban látható javítás valóságos. A Márta alakja körüli szövegváltozatok valóságosak. Schrader ezekből felépített rekonstrukciója viszont tudományos hipotézis.

És ez a hipotézis vitatott, és ugyanazokra a kézirati jelenségekre más kutatók egyszerűbb magyarázatot adnak: szerintük a P66 másolója hibázott, majd a rendelkezésére álló szöveg alapján kijavította saját hibáit. Ez is lehetséges. 

Nem tudjuk tehát, hogy Márta valóban később került-e be János evangéliumába, Magdolna helyett. De ha biztosan tudnánk, még abból sem következne automatikusan, hogy valaki azért tette oda, mert Magdolna jelentőségét akarta csökkenteni.

De számomra nem is ez a legérdekesebb kérdés.

Mert akár szándékos változtatás történt, akár valamilyen hétköznapibb folyamat, egyszerű másolói hiba, stb. vezetett ide, a következmény ugyanaz.

Ha Schrader rekonstrukciója helyes, akkor a későbbi keresztény világ egy olyan János-evangéliumot örökölt, amelyben a nagy krisztológiai hitvallást már nem Mária mondja. És ha ez a Mária valóban Magdolna volt, akkor vele együtt elveszett valami abból a szerepből is, amelyet az evangélium eredetileg neki tulajdoníthatott. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a következő évszázadok során Magdolna alakja egészen más irányban változott tovább.

A későbbi nyugati keresztény hagyományban Magdolna alakja egyre inkább összefonódott a bűnbánó nő képével. Pedig már a ma ismert kanonikus evangéliumokban is ennél jóval jelentősebb szerepet tölt be: Jézus követője, jelen van a kereszthalálnál, a feltámadás egyik első tanúja, János evangéliumában pedig ő viszi el a feltámadás hírét a tanítványoknak.

Schrader hipotézise azért különösen érdekes, mert ha igaza van, akkor ehhez még egy fontos szerep társulhatott: Mária Magdolna lehetett az is, aki Jézus halála előtt kimondta róla az evangélium egyik legfontosabb hitvallását.

Ebben az esetben tehát Magdolna szerepe még inkább kimagasló lenne, szinte már Péterével vetekedne – egy kanonikus szövegben, ami a mai napig meghatározó része a Bibliának! 

És ehhez nem kell feltételeznünk sem összeesküvést, sem tudatos eltörlést.

Elég egy kézirat. Egy javítás. Egy Mária, akiből Márta lett.

És a kérdés, amelyet közel kétezer évvel később újra feltehetünk:

Vajon kit láttak ebben a történetben János evangéliumának legkorábbi olvasói?

Talán soha nem fogjuk biztosan tudni.

De éppen ezért fontosak a források.

Nem mindig kész válaszokat adnak. Néha csak egy apró repedést nyitnak azon a történeten, amelyről azt hittük, már jól ismerjük.

És ha belenézünk ebbe a repedésbe, néha egy egészen más történet lehetősége sejlik fel.

Források

Elizabeth Schrader Polczer: Was Martha of Bethany Added to the Fourth Gospel in the Second Century? Harvard Theological Review 110/3 (2017), 360–392.

Papyrus 66 (P66), János 11–12.

Elizabeth Schrader Polczer későbbi összefoglalói és interjúi a Mária–Márta szövegproblémáról.

Áldás!