Nagyító alatt: Magdolna, a fodrászok védőszentje

Ha már az előző posztban ilyen alaposan körbejártuk Magdolna hajának történetét, nem hagyhatunk ki egy számomra különösen kedves kérdést sem: hogyan lett Mária Magdolna a fodrászok védőszentje?

Első pillantásra a válasz egyszerűnek tűnik. Magdolnát évszázadokon keresztül hosszú, gyakran kibontott hajjal ábrázolták. A nyugati keresztény hagyományban összekapcsolódott azzal a névtelen nővel, aki könnyeivel mosta meg Jézus lábát, majd a hajával törölte meg. Későbbi legendáiban pedig a haja már egészen fantasztikus szerepet kapott: remeteként olyan hosszúra nőtt, hogy szinte ruhaként fedte be a testét.

Ha valakit ennyire erősen összekapcsoltak a hajjal, nem különösebben meglepő, ha előbb-utóbb a hajjal foglalkozó mesterségek is felfedezték maguknak.

Csakhogy van egy másik, sokkal furcsább elmélet is. Mi van akkor, ha Magdolna nem egyszerűen a haja miatt lett a fodrászok patrónusa? Mi van, ha ő maga is fodrász volt?

Na, itt kezdett érdekessé válni a nyomozás.

A fodrászok szentje

Magdolnát ma is számos helyen a fodrászok és hajjal foglalkozó szakemberek védőszentjei között tartják számon. Ez azonban nem valamiféle hivatalos pápai kinevezés eredménye. A mesterségek patrónusai jellemzően hosszú történeti folyamat során alakultak ki, és nem is feltétlenül voltak mindenhol ugyanazok.

A középkori céhek gyakran választottak maguknak egy szentet, akinek ünnepét megtartották, oltárt vagy kápolnát tartottak fenn, és akit közösségük égi patrónusának tekintettek. A választás hátterében állhatott a szent legendája vagy valamely attribútuma, de helyi vallási hagyomány, egy templom vagy kápolna, sőt akár történeti esemény is.

Ezért nem beszélhetünk arról, hogy Európa valamennyi borbélyának vagy fodrászának egységesen Magdolna lett volna a patrónusa.

A kapcsolat azonban bizonyíthatóan régi. Az egyik legkorábbi biztos adat, amelyet sikerült találnom, 1446-ból, Dublinból származik. VI. Henrik király ekkor adott kiváltságlevelet a város borbélyainak céhéhez, amely Mária Magdolna nevét viselte. Az eredeti 1446-os oklevél mára elveszett, tartalmát későbbi dokumentumok őrizték meg, a céh és Magdolna kapcsolata azonban jól dokumentált. A borbélyokhoz később sebészek, patikusok és parókakészítők is kapcsolódtak.

Vagyis a 15. század közepére már biztosan létezett olyan európai borbélyközösség, amely Mária Magdolnát választotta patrónusának.

De miért éppen őt?

A legegyszerűbb válasz: a haja

Ehhez érdemes visszatérnünk ahhoz, amit Magdolna hajának történeténél már láttunk.

Az evangéliumokban Mária Magdolna egyszer sem törli meg Jézus lábát a hajával. Lukács evangéliumában egy névtelen, bűnösnek nevezett nő teszi ezt. A nyugati keresztény hagyomány azonban idővel összekapcsolta ezt az asszonyt Magdolnával, valamint a betániai Máriával. Az azonosítást Nagy Szent Gergely pápa 591-ben elmondott híres prédikációja különösen nagy hatással erősítette meg.

Ettől kezdve a haj egyre fontosabb szerepet kapott Magdolna nyugati ikonográfiájában. Nem egyszerűen hosszú haja lett. A haj történetet mesélt róla. Egyszerre utalhatott szépségre és érzékiségre, bűnbánatra és alázatra. Azzal a hajjal, amely korábbi földi szépségének jelképe lehetett, most Krisztus lábát törölte meg. A késő középkori remetelegendák még tovább vitték ezt a motívumot. A világtól visszavonuló Magdolna ruhái elenyésznek, testét pedig csodálatosan hosszú haja fedi be.

A középkori embernek tehát nem kellett különösebb teológiai műveltség ahhoz, hogy Magdolnát összekapcsolja a hajjal. Elég volt ránéznie. És ebből a szempontból aligha lehetett volna nála alkalmasabb női patrónust találni a hajjal foglalkozó mesterségek számára.

Egy körülbelül 1490-ben készült német metszet különösen szépen mutatja ezt. Magdolna a kenetes edényével jelenik meg, haját pedig feltűnő, hatalmas fonatok övezik körbe a fején. A Metropolitan Museum of Art leírása már kifejezetten a fodrászok és parfümőrök patrónusaként azonosítja őt. Ez a két mesterség egyébként szépen tükrözi Magdolna két legismertebb attribútumát: a haját és az illatos kenetet.

De tényleg fodrász volt?

És itt érkezünk el a történet legfurcsább részéhez. Létezik ugyanis egy régi nyelvi hagyomány, amely egészen más módon kapcsolja össze Mária Magdolnát a hajjal.

A rabbinikus irodalomban többször felbukkan egy Miriam megaddela se’ar neshaya nevű vagy így jellemzett nő. A kifejezést nagyjából úgy lehet visszaadni, hogy: „Miriam, aki a nők haját rendezte/fonta.”

A Babilóniai Talmud Shabbat 104b és Sanhedrin 67a szakaszaiban ez a Miriam a Ben Stada/Ben Pandera történetben jelenik meg. E hagyományt egyes kutatók kapcsolatba hozták a késői rabbinikus Jézus-polémiákkal.

Van azonban egy igen komoly probléma. Ha ebben a történetben valóban Jézusra utaló hagyományt látunk, akkor Miriam itt a férfi anyja, nem pedig Magdolna. Vagyis ebből a szövegből semmiképpen sem következik egyszerűen az, hogy: „A Talmud szerint Mária Magdolna fodrász volt.”

Ráadásul van még egy talmudi történet, amely tovább bonyolítja a helyzetet.

Két Miriam és egy végzetes félreértés

A Hagigah 4b egy egészen bizarr történetet mesél az angyalról, akinek el kell hoznia egy bizonyos Miriamot. Csakhogy rossz Miriamot visz el.

A történet két nőt különböztet meg hasonló megnevezéssel: az egyik Miriam a női hajjal foglalkozik, a másik gyermekeket nevel vagy gondoz. Ez azért nagyon fontos, mert arra utal, hogy a megaddela itt működő nyelvi elem, nem pedig automatikusan a „Magdaléna” tulajdonnév.

Más szóval: a rabbinikus szövegben valóban létezik egy hajjal foglalkozó Miriam. De ebből még egyáltalán nem következik, hogy ő Mária Magdolna. És végképp nem következik belőle, hogy megőrizte volna Magdolna valódi első századi foglalkozásának emlékét.

Akkor honnan került elő ez az ötlet?

Itt válik igazán érdekessé a történet. A Magdolna neve és a hajfonás közötti kapcsolat ugyanis nem modern internetes találmány. Legalább a középkorig visszavezethető.

A 10. századi szír–arab lexikográfus, Bar Bahlul nevéhez kötött lexikográfiai hagyományban már megjelenik az a magyarázat, amely szerint Máriát azért nevezték Magdalénának, mert a haja fonott volt. Vagyis már ekkor létezett egy olyan alternatív etimológia, amely a Magdaléna nevet nem egy településsel, hanem a hajjal hozta összefüggésbe.

Ez természetesen még mindig nem azt jelenti, hogy Magdolna fodrász volt. Éppen ellenkezőleg: ebben a változatban az ő saját haja áll a névmagyarázat középpontjában.

A gondolat azonban tovább élt. A 17. századi bibliatudós John Lightfoot már szintén mérlegelte annak lehetőségét, hogy a Magdaléna megnevezés nem földrajzi eredetű, hanem valamilyen módon a haj fonásával vagy rendezésével kapcsolatos.

Vagyis a „Magdolna és a hajrendezés” nyelvi kapcsolatának valóban van régi története.

Csak ettől még nem lesz belőle történeti életrajz.

És biztosan Magdalából származott?

Itt pedig van még egy csavar. A Magdaléna név hagyományos magyarázata szerint egyszerűen azt jelenti: Mária Magdalából.

Csakhogy maga Magdala kérdése sem teljesen olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik.

Fontos rögtön leszögezni: nem igaz az az állítás, hogy a ma Magdalának nevezett helyen Jézus korában nem létezett település. Nagyon is létezett. A régészeti feltárások jelentős első századi települést tártak fel ezen a területen. A vita inkább arról szól, hogyan hívták ezt a helyet az első században.

Joan E. Taylor 2014-es kutatása arra hívta fel a figyelmet, hogy a legkorábbi újszövetségi kéziratokban és más kortárs írott forrásokban nem találunk egyértelműen ezen a helyen fekvő, Magdala nevű települést. A ma Magdalának nevezett hely azonosítása ezen a néven biztosan csak jóval későbbi, bizánci hagyományban jelenik meg. Taylor ezért még azt a lehetőséget is felvetette, hogy a Magdalēnē eredetileg nem földrajzi megjelölés volt, hanem valamiféle jelző – talán a „torony” jelentésköréhez kapcsolódva.

Ez azonban nem lezárt kérdés. Más kutatók a régészeti, rabbinikus és földrajzi adatok alapján továbbra is lehetségesnek tartják, hogy a környék valamely települését Magdala/Migdal néven ismerték, illetve hogy a különböző görög, arámi és héber nevek ugyanahhoz vagy egymáshoz közeli településekhez kapcsolódtak.

Ezért abból, hogy a Magdala-név története vitatott, nem következik, hogy megtaláltuk a Magdaléna név „igazi” titkos jelentését. Csak annyi következik belőle, hogy a kérdés nyitottabb, mint elsőre gondolnánk.

Két külön történet találkozása

És ezen a ponton szerintem érdemes szétválasztanunk két hagyományt.

Az egyik egy nyelvi-etimológiai hagyomány. Ebben megjelenik a megaddela kifejezés, a női haj rendezése vagy fonása, a talmudi Miriamok, majd később a Magdaléna név hajjal kapcsolatos alternatív magyarázata.

A másik egy ikonográfiai és kultusztörténeti hagyomány. Ebben ott van a Jézus lábát hajával megtörlő nő Magdolnával való azonosítása, a hosszú haj egyre hangsúlyosabb szerepe, a remete-Magdolna hajruhája, majd a hajjal foglalkozó mesterségek patronátusa.

A két történet ugyanahhoz a nőhöz és ugyanahhoz a szimbólumhoz vezet: Magdolnához és a hajához.

De jelenleg nincs bizonyítékunk arra, hogy az egyikből következett volna a másik.

Nem találtam olyan középkori fodrász- vagy borbélycéhes forrást, amely azért választaná Mária Magdolnát patrónusának, mert a megaddela szót „hajrendezőként” értelmezte, vagy mert úgy tartotta, hogy Magdolna maga is ezt a mesterséget gyakorolta.

És történetileg ez nem is tűnik különösebben valószínűnek. Ahhoz ugyanis, hogy ez magyarázza a középkori céhpatronátust, feltételeznünk kellene, hogy egy meglehetősen speciális arámi/rabbinikus nyelvi hagyomány olyan széles körben ismertté vált a nyugat-európai kézműves kultúrában, hogy egy mesterség patrónusválasztását is meghatározta.

Ha valóban létezett volna ilyen erős hagyomány, valószínűleg máshol is nyomot hagyott volna. Szentéletrajzokban. Prédikációkban. Legendákban. Céhszabályzatokban. Vagy akár a művészetben. Magdolnát ábrázolhatnák fésűvel, ollóval vagy más nő hajának rendezése közben.

Ehhez képest a középkori művészetben egészen más jelenik meg újra és újra: Magdolna saját haja és a kenetes edény.

Akkor miért lett a fodrászok védőszentje?

A történeti bizonyítékok alapján a legegyszerűbb magyarázat tűnik a legvalószínűbbnek.

Nem azért, mert bizonyíthatóan fodrász volt. Hanem azért, mert a középkori kereszténység egyik legerősebben hajjal azonosított női szentjévé vált.

És ebben van egy gyönyörű irónia. Az a haj, amely miatt évszázadokkal később a fodrászok patrónusává válhatott, valószínűleg egy olyan evangéliumi történetből került hozzá, amely eredetileg nem is róla szólt. Aztán a motívum tovább növekedett.

A névtelen asszony hajából Magdolna haja lett. Magdolna hajából ikonográfiai attribútum. Az attribútumból legenda. A legendából olyan erős kulturális kép, hogy végül mesterségek is felismerhették benne saját patrónusukat.

Közben pedig egy teljesen más nyelvi hagyományban ugyanez a név szintén összekapcsolódott a haj fonásával és rendezésével.

A két történet évszázadokon keresztül egymás mellett haladt, majd utólag szinte kínálta magát az összekapcsolásuk: ha Magdolna neve is kapcsolatban állhat a hajrendezéssel, és a fodrászok patrónusa is ő, akkor talán maga is fodrász volt.

Szép elmélet. Csak éppen egyelőre nincs rá történeti bizonyíték.

Tehát talán nem Magdolna volt fodrász.

Inkább a középkori hagyomány „csinálta meg” belőle a haj szentjét.

Áldás,