Mária Magdolna ünnepnapja július 22.
De vajon miért éppen ezen a napon ünnepeljük őt?
Amikor elkezdtem utánanézni a kérdésnek, arra számítottam, hogy találok rá valamilyen egyszerű történeti magyarázatot. Egy eseményt Magdolna életéből, egy régi egyházi döntést, esetleg egy korai hagyományt, amelyből a dátum eredeztethető.
De nem találtam. És talán éppen ettől vált számomra igazán érdekessé a történet.
Miért július 22?
Július 22. Magdolna régi keresztény ünnepnapja. A dátumot a keleti és a nyugati kereszténység hagyománya egyaránt őrzi, Nyugaton pedig már Beda 8. század elején összeállított martirológiumában is ezen a napon szerepel Magdolna ünnepe. A kutatók szerint ráadásul elképzelhető, hogy Beda maga is egy korábbi görög forrásból vette át a dátumot.
Vagyis a nyomok messzire vezetnek vissza. Azonban arra, hogy eredetileg miért éppen július 22. lett Magdolna napja, már nincs biztos válaszunk. És itt akár meg is állhatnánk. Mert van egy válasz, amelyet talán túlságosan ritkán merünk használni: Nem tudjuk.
Nem minden régi hagyománynak ismerjük az eredetét. Van, amelynek évszázadokon keresztül követhető a története, máskor csak egy bizonyos pontig jutunk vissza a forrásokban. Ami előtte történt, elveszett, nem jegyezték fel, vagy egyszerűen még nem találtunk rá bizonyítékot.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne születhetnének körülötte később különböző értelmezések.
A 22-es szám
A modern numerológiában a 22 úgynevezett mesterszám. A ketteshez a különböző numerológiai rendszerek olyan minőségeket társítanak, mint a befogadás, az érzékenység, az intuíció vagy az együttműködés. Számomra érdekes szimbolikus játék, hogy Magdolna ünnepe éppen 22-ére esik, hisz hozzá is társíthatunk hasonló minőségeket.
De fontos különbséget tennem.
A 22 mesterszámként való értelmezése maga is modern numerológiai hagyomány. Nem tudok olyan régi Magdolna-hagyományról, amely szerint a 22 Magdolna „száma” lenne, és arra sincs bizonyítékunk, hogy azért került volna július 22-re az ünnepe, mert ennek a számnak valamilyen spirituális jelentőséget tulajdonítottak.
Ez tehát nem történeti magyarázat, hanem spirituális értelmezés. És szerintem a kettő békésen megfér egymás mellett, amíg tudjuk, melyikről beszélünk.
Egy különös július 22.
Van azonban még valami, ami különösen érdekessé teszi ezt a dátumot. 1209. július 22-én, Mária Magdolna ünnepnapján esett el Béziers városa az albigens keresztes hadjárat első nagy katonai támadásában.
A hadjáratot III. Ince pápa hirdette meg a Dél-Franciaországban elterjedt, az egyház által eretneknek tekintett mozgalmak – mindenekelőtt a katharok – ellen. Béziers elfoglalása válogatás nélküli öldöklésbe torkollott, amelyben katharok és katolikusok egyaránt áldozatul estek.
Az áldozatok pontos számát nem ismerjük. A középkori források több, egymástól jelentősen eltérő számot közölnek, és ezek egy részét a történészek erősen túlzónak tartják. Azt azonban tudjuk, hogy a város Mária Magdolnának szentelt templomában is menedéket kereső embereket öltek meg.
Az eseményhez kapcsolódik a hírhedt mondat is: „Öljétek meg mindet, Isten majd felismeri az övéit.” A hagyomány szerint Arnaud Amaury pápai legátus mondta ezt, amikor felmerült, hogyan különböztessék meg a város katolikus lakóit az eretnekektől. A mondat azonban csak egy későbbi forrásban jelenik meg, ráadásul maga a szerző is úgy fogalmaz, hogy a legátus „állítólag” mondta.
Lehet, hogy elhangzott. Lehet, hogy nem. Nem tudjuk.
A történet számomra azért még különösebb, mert Magdolnához évszázadok óta erős dél-franciaországi hagyomány kapcsolódik. A középkorban kibontakozó legenda szerint a Szentföld elhagyása után Provence-ba érkezett, ott tanított, majd élete utolsó éveit remeteségben töltötte. Történetileg ezt nem tudjuk igazolni, a legenda azonban mélyen beépült a térség vallási és kulturális emlékezetébe.
Így hát július 22. körül különös rétegek kezdenek egymásra rakódni: egy nagyon régi keresztény ünnep, egy középkori mészárlás, egy Mária Magdolnának szentelt templom, egy dél-franciaországi Magdolna-legenda – és jóval később a 22-es szám modern spirituális szimbolikája.
Nagyon könnyű lenne ezeket egyetlen történetté összekötni. Talán túlságosan is könnyű.
Amikor nem tudjuk
Régebben jobban zavart, ha egy történet végére érve nem találtam meg a választ. Ma már egyre inkább azt érzem, hogy a kutatásnak nemcsak az a része fontos, amikor megtalálunk valamit.
Hanem az is, amikor felismerjük, hogy eddig terjed a tudásunk. A spirituális világban szerintem különösen nagy kihívás ezt elfogadni. Szeretjük az összefüggéseket. Szeretjük a szinkronicitásokat. Szeretjük azt érezni, hogy a világ eseményei mögött jelentés húzódik meg. És amikor egy történetben üres helyet találunk, nagyon csábító kitölteni valamivel.
Egy elveszett tanítással. Egy titkos hagyománnyal. Egy energetikai magyarázattal. Egy előző élettel. Egy karmikus történettel. Pedig attól, hogy valamire nincs történeti vagy racionális magyarázatunk, még nem következik automatikusan, hogy a spirituális magyarázatunk igaz.
De az ellenkezője sem. Attól, hogy valamit nem tudunk bizonyítani, még nem kell kijelentenünk, hogy nincs jelentése. Egyszerűen nem tudjuk. És talán van ebben valami abból a minőségből is, amelyet a spirituális hagyományok gyakran nőiként írnak le: a befogadás képességéből.
Nem megijedni a misztériumtól
A befogadás ebben az értelemben nem passzivitást jelent. Sokkal inkább annak képességét, hogy valaminek teret tudunk adni anélkül, hogy azonnal meg akarnánk határozni, birtokolni vagy megfejteni. Van, amit érdemes kutatni. Van, amit érdemes megkérdőjelezni. Van, aminek talán évek alatt tárul fel előttünk a jelentése.
És van, amit nem kell megfejtenünk. Néha éppen az a legnagyobb kihívás, hogy ne töltsük ki az ismeretlent egy történettel csak azért, mert nehéz elviselnünk az üres helyet. És ez nemcsak történelemkutatás közben történik velünk. Az önismereti utunkon is újra és újra feltesszük ugyanazokat a kérdéseket.
És néha ezek a kérdések csodálatos kapukat nyitnak. Máskor azonban talán éppen az a feladatunk, hogy ne akarjuk mindenáron kinyitni egy kaput. Hanem hogy meg tudjunk állni előtte. Hogy el tudjuk fogadni saját megismerésünk határait. Hogy ki tudjuk mondani: Nem tudom.
Nem tudom, miért július 22. Mária Magdolna ünnepe. Nem tudom, jelent-e bármit, hogy évszázadokkal később éppen ezen a napon történt a Béziers-i mészárlás. Nem tudom, van-e bármilyen mélyebb jelentősége annak, hogy a modern numerológia különleges számként tekint a 22-re.
És talán nem is kell eldöntenem. Kutathatom a történelmet, megkülönböztethetem a forrásokat a legendáktól, és közben megengedhetem magamnak azt is, hogy észrevegyem a számomra jelentős szimbólumokat.
A kettő között pedig maradhat egy kis üres tér.
A misztérium helye.
Áldás!


