Nagyító alatt: Oroszlánkapu

Az egyik kedvenc „hobbim” a spirituális mítoszokról lerántani a leplet… Vagy legalábbis megvizsgálni őket más szemmel is. 🙂

Az utóbbi években egyre nagyobb őrület alakult ki bizonyos dátumok, „energiakapuk” és „fényportálok” körül. Kezdődött a 8.8-as Oroszlánkapuval, aztán szép sorjában mintha az év szinte minden ismétlődő számos dátuma kapott volna valamilyen kozmikus jelentőséget.

Kigyűjtöttem párat, hogy nektek már ne kelljen:

• 1.1 – Újév kapu: új kezdetek, tiszta lap
• 2.2 – Vízöntő kapu: új korszak, közösségi szintű ébredés
• 3.3 – Teremtés kapu: kreativitás, önkifejezés
• 4.4 – Stabilitás vagy földelés kapu: anyagi és spirituális egyensúly
• 5.5 – Szabadság kapu: változás, szabadság, előrelépés
• 6.6 – Harmónia portál: szeretet, kapcsolatok tisztítása
• 7.7 – Spirituális beavatás kapu: az intuíció erősödése
• 8.8 – Oroszlánkapu: bőség, erő, manifesztáció
• 9.9 – Befejezés és elengedés kapu: cikluszárás
• 10.10 – Új kezdetek kapu: új energiák érkezése és befogadása
• 11.11 – Angyali kapu, az ikerlángok napja: a magasabb dimenziók könnyebb elérése
• 12.12 – Teljesség kapu: lezárás és felkészülés az új ciklusra

Huh. Ezt még felsorolni is sok volt. 🙂

És ezeken kívül természetesen léteznek még kisebb-nagyobb portálok, különleges együttállások és energetikai időablakok is.

Engem viszont egy idő után elkezdett foglalkoztatni egy kérdés.

Valóban ennyi kapu lenne?

És ha igen: miért éppen ezeken a napokon?

Nézzük meg közelebbről az egyik legismertebbet, a 8.8-as Oroszlánkaput.

Már maga a dátum is érdekes

Rögtön az elején érdemes észrevenni valami nagyon egyszerű dolgot: a 8.8. csak a mi naptárunkban 8.8.

A ma világszerte széles körben használt Gergely-naptárt 1582-ben vezették be, és mellette ma is számos más naptári rendszer létezik. Ami ebben a rendszerben a nyolcadik hónap nyolcadik napja, az más rendszerben teljesen más napra esik.

Ez önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy augusztus 8. spirituálisan ne lehetne jelentős.

Arra viszont nagyon jó okot ad, hogy feltegyük a kérdést: miért éppen 8.8.?

És akkor jön a Szíriusz

Az Oroszlánkapu magyarázatában szinte mindig felbukkan a Szíriusz.

A Szíriusz az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga, és létezik egy valódi csillagászati jelenség, amelyet heliákus kelésnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy egy csillag egy hosszabb, a Nap közelsége miatt láthatatlan időszak után először válik ismét megfigyelhetővé a hajnali égbolton, röviddel napkelte előtt.

Az Oroszlánkapuról szóló modern magyarázatok ezt a jelenséget gyakran közvetlenül augusztus 8-hoz kötik. Csakhogy a Szíriusz heliákus kelésének nincs egyetlen, az egész Földre érvényes dátuma. Hogy mikor válik újra láthatóvá, függ többek között a földrajzi helyzettől és a megfigyelés körülményeitől.

Vagyis van egy valós csillagászati jelenségünk. De ebből önmagában még nem következik egy minden évben, mindenhol augusztus 8-án tetőző kozmikus esemény.

De hát ezt már az ókori egyiptomiak is tudták!

Itt válik igazán érdekessé a történet. 

Az Oroszlánkapuról szóló írásokban gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy ez egy ősi egyiptomi energiakapu vagy beavatási időszak, amelyet már évezredekkel ezelőtt is ismertek.

Ennek van valós történeti alapja – és van egy jókora modern ráépítés is.

Az ókori egyiptomiak valóban kiemelt figyelmet fordítottak a Szíriuszra, amelyet Sopdet istennő személyesített meg. A csillag heliákus kelése nagyjából egy időbe esett a Nílus éves áradásának első jeleivel, ezért összekapcsolódott az újévvel, az időszámítással és az életet adó áradás visszatérésével. Későbbi egyiptomi forrásokban Sopdet Ízisszel is összekapcsolódott.

A Szíriusz jelentősége tehát nem pusztán praktikus volt. Vallási és szimbolikus jelentést is hordozott.

Van azonban egy fontos részlet.

Az egyiptomi polgári naptár 365 napból állt, miközben a csillagászati év valamivel hosszabb ennél. Mivel nem alkalmaztak a mi szökőévünkhöz hasonló rendszeres korrekciót, a naptár dátumai lassan eltolódtak az évszakokhoz és a Szíriusz tényleges heliákus keléséhez képest.

Vagyis még az ókori Egyiptomban sem beszélhetünk arról, hogy a Szíriusz kelése az általunk használt naptár valamely rögzített dátumának felelt volna meg évezredeken keresztül.

És főleg nem augusztus 8-ának.

Honnan származik akkor az Oroszlánkapu?

Ha az ismert ókori egyiptomi forrásokat nézzük, nem találunk bennük olyan ünnepet vagy spirituális eseményt, amelyet Oroszlánkapunak neveztek volna, és amely a nyolcas számhoz vagy a mi augusztus 8-i dátumunkhoz kapcsolódott volna.

Ez azt jelenti, hogy a Szíriusz ókori jelentősége és a modern 8.8-as Oroszlánkapu nem ugyanaz a hagyomány.

A modern Oroszlánkapu pontos születéstörténete ráadásul nem különösebben jól dokumentált. Nem tudunk biztonsággal rámutatni egyetlen emberre vagy pillanatra, és azt mondani: na, itt találták ki.

Azt viszont jól látjuk, hogy a ma ismert történet több, eredetileg különálló réteget kapcsol össze.

Van egy valódi csillagászati jelenségünk: a Szíriusz heliákus kelése.
Van egy valódi ókori hagyományunk: a Szíriusz kiemelt egyiptomi vallási és naptári jelentősége.
Van egy asztrológiai rétegünk: augusztus 8. a nyugati trópusi asztrológiában az Oroszlán jegyének időszakára esik.
És van egy numerológiai rétegünk: a modern nyugati numerológiai értelmezésekben a nyolcast gyakran kapcsolják többek között az erőhöz, sikerhez, anyagi bőséghez és egyensúlyhoz.

Ehhez társul a modern spiritualitás kapukról, energetikai időablakokról, manifesztációról és magasabb tudatállapotokról szóló nyelvezete. Ha mindezt összekeverjük, máris előttünk áll valami, ami rendkívül ősi és egységes kozmikus rendszernek tűnik.

Csakhogy az egyes alkotóelemek régisége nem jelenti azt, hogy maga a belőlük felépített rendszer is ősi. A történeti nyomok alapján sokkal inkább úgy tűnik, hogy a mai 8.8-as Oroszlánkapu modern spirituális konstrukció, amely különböző régi és új hagyományokat kapcsolt össze.

És ezen a ponton könnyű lenne lezárni a cikket. Na tessék. Lebuktattuk az Oroszlánkaput. Mehetünk haza. Csakhogy szerintem éppen itt kezdődik az igazán érdekes rész.

Ha modern, akkor nem valódi?

Nem feltétlenül. Sőt! Szerintem itt követünk el gyakran egy másik hibát: mintha egy spirituális gyakorlatnak csak két lehetséges állapota lenne.

Vagy több ezer éves, tehát „igazi”.
Vagy modern, tehát „kitaláció”.

Pedig a kettő között óriási tér van. Egy rítusnak nem kell ötezer évesnek lennie ahhoz, hogy jelentése legyen. Egy szimbólumnak nem kell egy elveszett egyiptomi papiruszról származnia ahhoz, hogy megszólítson bennünket. És egy közösen kitüntetett nap valóban különlegessé válhat attól, hogy emberek sokasága figyel rá.

Augusztus 8-án ma emberek meditálnak, rítusokat végeznek, naplót írnak, szándékokat fogalmaznak meg, lezárnak valamit vagy éppen új dolgokat indítanak el. Figyelmük egy része ugyanarra a szimbólumra és ugyanarra a napra irányul.

Ennek már egészen hétköznapi pszichológiai szinten is lehet hatása. Ha azt várjuk, hogy egy nap különleges lesz, jobban figyelünk arra, ami történik velünk. Észrevesszük azokat az élményeket, amelyek felett máskor talán elsiklanánk. Tudatosabban fordulunk befelé. Jelentést adunk eseményeknek.

A saját spirituális világképemben pedig azt sem zárom ki, hogy a közösen valamire irányított figyelemnek ennél nagyobb jelentősége lehet. De ez már spirituális értelmezés. Nem történeti tény és nem csillagászati állítás.

És szerintem fontos, hogy ezt a kettőt meg tudjuk különböztetni.

Talán mi magunk nyitjuk ki a kaput

Lehet, hogy augusztus 8. nem azért válik különlegessé, mert ezen a napon bizonyíthatóan megnyílik valamiféle kozmikus kapu. Lehet, hogy azért válik különlegessé, mert mi ajtót készítettünk belőle.

És ebben én nem látok semmi rosszat. Az ember mindig is kijelölt szent időket és szent tereket. Ünnepeket teremtett, évfordulókat tartott számon, rítusokkal választotta el a hétköznapit a különlegestől.

Ezek közül valamikor mindegyik új volt. Talán a modern spiritualitásban éppen a szemünk előtt zajlik ugyanez a folyamat.

Új mítoszok születnek.
Új rítusok alakulnak ki.
Új ünnepek kapnak jelentést.

A probléma szerintem nem az, hogy új hagyományokat teremtünk. Hanem az, amikor az új hagyományainknak mesterségesen ősi eredetet adunk azért, hogy hitelesebbnek tűnjenek. Az Oroszlánkapunak nincs szüksége ókori egyiptomi származási bizonyítványra ahhoz, hogy valakinek jelentőségteljes legyen.

És ha augusztus 8-án semmit sem érzel?

Akkor sem maradtál le semmiről. Nem tudjuk igazolni, hogy létezne egyetlen olyan kozmikus lehetőség, amely kizárólag ezen a napon állna nyitva, majd bezárulna, és egy évig várnunk kellene rá. És főleg nem jelenti azt, hogy kevésbé lennél spirituális, kevésbé lennél „magas rezgésen”, vagy valamit rosszul csinálnál.

Ha pedig valamilyen különleges élményed van ezen a napon, azt sem kell azonnal érvénytelenítened csak azért, mert kiderült, hogy az Oroszlánkapu mai formája modern konstrukció. Az élményed attól még a tiéd.

Talán nem is az a legérdekesebb kérdés, hogy: „Valódi-e az Oroszlánkapu?”

Hanem az, hogy mit értünk azon, hogy valami valódi.

Csillagászati értelemben létezik a Szíriusz heliákus kelése – de ebből nem következik egy univerzális, mindenhol augusztus 8-án megnyíló csillagászati kapu.
Az ókori Egyiptomban valóban különleges vallási és naptári jelentősége volt a Szíriusznak – de nem ismerünk ókori 8.8-as Oroszlánkapu-hagyományt.

Modern spirituális jelenségként viszont? Az Oroszlánkapu nagyon is létezik. 
Az emberek jelentést adtak neki. Rítusokat építettek köré. Történeteket mesélnek róla. Várják, megünneplik és megélik.

És talán éppen ezért az Oroszlánkapu története valami sokkal érdekesebbet mutat meg annál, mint hogy „igaz-e” egy újabb spirituális állítás. Megmutatja, hogyan születnek a mítoszok. Hogyan válik egy történet hagyománnyá. És hogyan válhat egy általunk kijelölt nap valóban szent idővé.

Egy hagyománynak nem kell ősi eredetűnek lennie ahhoz, hogy jelentést hordozzon.

De attól, hogy jelentést hordoz, még nem válik ősi eredetűvé. Talán ennyi az egész:)

Áldás!