Hat papnői rend és hat női archetípus
Vannak tanítások, amelyeket könyvekből tanulunk. Vannak, amelyeket más emberektől kapunk. És vannak olyan belső térképek is, amelyek egyszer csak megérkeznek hozzánk – egy meditációban, egy álomban, egy mély spirituális tapasztalás során –, és csak később kezdjük igazán megérteni, mit kaptunk velük.
Számomra ilyen térkép a hat papnői rend és a hozzájuk kapcsolódó hat női archetípus rendszere.
Évekkel ezelőtt, egy Magdolnával végzett meditáció során jelent meg előttem először. Hat különböző papnői minőséget mutatott meg nekem, hat színnel és hat különböző feladattal. A meditációban azt az útmutatást kaptam tőle, hogy ezek a minőségek egyben olyan női archetípusok is, amelyeket ő maga is megélt, és amelyek gyógyítása különösen fontos a jelen korban.
Ebből a tapasztalásból született meg később a Magdaléna arcai rendszer.
Fontos azonban már az elején elmondanom, hogy amit a következőkben bemutatok, a saját spirituális utamon kapott és azóta tovább bontott rendszer. Nem egy történelmi papnői hagyomány rekonstrukciója, és nem állítom, hogy az ókorban létezett volna hat, pontosan ilyen nevű és felosztású papnői rend.
Számomra ez elsősorban spirituális térkép. Egy nyelv, amelyen keresztül bizonyos női minőségeket, erőforrásokat és sérüléseket érthetünk meg – és talán önmagunkból is megláthatunk valamit, amit korábban nem vettünk észre.
Miért Magdaléna arcai?
A rendszer neve nem véletlenül Magdaléna arcai. Ugyanis a Magdaléna Templom nyelvében Magdolna és Magdaléna nem egészen ugyanazt jelenti. Erről már írtam részletesen itt.
Magdolna, az első században élt nő, Jézus követője és tanítványa, akiről történeti forrásaink beszélnek, és akinek alakja köré később hagyományok, legendák és spirituális értelmezések egész világa épült.
Magdaléna számomra ennél nagyobb fogalom. Annak a női minőségnek a neve, amelyet Magdolna különleges erővel testesített meg, de amely nem kizárólag hozzá tartozik. Egy nagyobb, kollektív női minőség, amely különböző korokban, különböző nőkben és különböző formákban ölthet testet.
Amikor tehát Magdaléna hat arcáról beszélek, annak két jelentésrétege van.
Egyrészt úgy érzékelem, hogy Magdolna maga is hordozta és megélte mind a hat archetípus erejét. Nem egyetlen női minőség megtestesítője volt. Éppen az teszi számomra olyan gazdag alakká, hogy nagyon különböző arcokat tudott egyesíteni önmagában.
Másrészt azonban a hat archetípus nem ér véget Magdolna személyénél. A Magdaléna mint nagyobb női minőség maga is hordozza mind a hat arcot. Talán úgy tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni: Magdolna megmutatta ezeket az arcokat. Magdaléna pedig mindannyiunkban tovább hordozza őket.
Rendek és archetípusok
Amikor először megkaptam ezt a rendszert, a hat minőség kozmikus papnői rendként jelent meg előttem. Azóta is használom ezt az értelmezést is.
Ugyanakkor mindegyik rendhez tartozik egy női archetípus is. Így ugyanarra a minőségre két különböző nézőpontból is tekinthetünk: spirituális síkon papnői rendként, emberi síkon pedig bennünk is működő archetipikus erőként.
A hat minőség egymással is kapcsolatban áll. Nem véletlenszerűen helyezkednek el egymás mellett: három kiegészítő párt alkotnak, miközben a fent és a lent tengelyének is jelentősége van. Erről azonban majd az egyes archetípusok bemutatásánál szeretnék részletesebben mesélni.
Most egyelőre csak ismerkedjünk meg velük.
A Beavató – fekete
A tükör, a mélység és a beavatás minősége. Ő az, aki megmutatja azt, amit önmagunkban nem akarunk meglátni, és fényt vet arra, amit inkább az árnyékban tartanánk. A küszöbök őrzője: szembesít, átalakulásra hív, de a kapun nekünk kell átlépnünk.
Az Alkimista – vörös
A teremtő és átalakító erő hordozója. A test, az életenergia, a szenvedély és a transzformáció minősége. Az az erő, amely képes valamit valami mássá alakítani – lebontani, újraformálni és életre hívni.
A Próféta – kék
A látás, a tudás, az igazság és a hang minősége. Ő az, aki érzékel, felismer és kimond; aki képes szavakba önteni azt, amit mások talán még csak sejtenek. A bölcsesség hordozója, tanító és útmutató.
A Megváltó – fehér
A tiszta kapcsolódás, a hit és a remény minősége. Álomszövő, aki képes hinni az életben, az emberekben és az isteni rendben. Látja maga előtt egy szebb világ képét, és teremtőerejével azon dolgozik, hogy abból, amit a szívében igaznak és lehetségesnek lát, egyszer valóság szülessen.
A Szolgáló – zöld
A gondoskodás, a táplálás és a szolgálat minősége. Szeretetteli kapcsolódás másokhoz, és annak felismerése, hogy a szolgálat nem feltétlenül jelent alárendelődést.
A Királynő – arany
Az önazonos erő, a méltóság, a vezetés és a felelősség minősége. Ő az, aki képes elfoglalni a saját helyét, dönteni és vállalni döntéseinek következményeit. Ereje nem abból fakad, hogy mások fölé emelkedik, hanem abból, hogy tudja, ki ő, és képes a saját tengelyében maradni.
Nem az a kérdés, melyik vagy
Amikor archetípusokról beszélünk, könnyű belecsúszni abba a gondolkodásba, hogy megpróbáljuk eldönteni: Vajon én melyik vagyok? Pedig ebben a rendszerben nem ez a legfontosabb kérdés. Lehetnek olyan minőségek, amelyekhez természetesebben kapcsolódunk, és olyanok is, amelyek idegenebbnek tűnnek. Lehetnek domináns archetípusaink, és életünk különböző szakaszaiban más és más minőség kerülhet előtérbe.
De valamilyen formában mind a hat jelen van bennünk. Ezért számomra nem az az igazán érdekes kérdés, hogy: „Melyik archetípus vagyok?” Hanem inkább az, hogy:
„Hogyan él bennem mind a hat?”
Minél több belső minőségünket ismerjük fel és tudjuk harmonikusan működtetni, annál szabadabban tudunk választani ahelyett, hogy mindig ugyanazokból a megszokott mintákból reagálnánk.
Mit jelent meggyógyítani egy archetípust?
Amikor azt mondom, hogy ezek a női minőségek „gyógyításra szorulnak”, nem arra gondolok, hogy bármelyikükkel baj lenne. Éppen ellenkezőleg. Mindegyikük értékes erőt hordoz magában. Csakhogy az ezekhez az erőkhöz való kapcsolatunk sérülhet – személyes tapasztalatainkon, családi mintáinkon és azon a kulturális örökségen keresztül is, amelyben felnövünk.
Egy archetipikus minőség ilyenkor nagyon különböző módokon jelenhet meg. Elveszíthetjük vele a kapcsolatot. Félhetünk tőle, elutasíthatjuk, vagy egyszerűen nem érezzük magunkat feljogosítva arra, hogy használjuk.
De az ellenkezője is megtörténhet: az adott minőség túlhangsúlyossá válhat, eltorzulhat, és éppen az eredeti erejének ellentétébe fordulhat.
A Királynő például elveszítheti a kapcsolatát a saját erejével, és folyton másoktól várhat engedélyt vagy megerősítést. Ugyanennek a sérült minőségnek a másik végletén viszont megjelenhet a kontroll, az agresszió vagy a hatalommal való visszaélés. De egyik sem maga a Királynő.
A harmonikus Királynő képes a saját erejében állni anélkül, hogy elnyomna másokat. Határokat húz, döntéseket hoz és felelősséget vállal, miközben nem veszíti el a kapcsolatát a szívével.
És valami hasonló történik mind a hat archetípussal.
A Próféta elveszítheti a hangját – vagy annyira bizonyossá válhat a saját igazságában, hogy többé nem hallja meg másokét.
A Szolgáló elutasíthatja a kapcsolódást és a gondoskodást – vagy teljesen elveszítheti önmagát mások szolgálatában.
A Megváltó elveszítheti a hitét és kiábrándulhat – vagy annyira ragaszkodhat az eszményi világhoz, hogy már nem akarja meglátni azt, ami valójában van.
A Beavató félhet attól, amit a mélységben talál – vagy annyira azonosulhat az árnyékkal, hogy elfelejti: a szembesítés célja nem a sötétségben maradás, hanem az átalakulás.
A gyógyulás ezért számomra nem azt jelenti, hogy minél több legyen valamelyik minőségből. Hanem azt, hogy megtaláljuk annak harmonikus helyét önmagunkban.
Miért éppen ez a hat?
Erre nincs olyan válaszom, amelyet történeti forrásokkal vagy tudományos kutatásokkal tudnék igazolni. A válaszom spirituális.
Abban a meditációban, amelyből ez a rendszer megszületett, azt az útmutatást kaptam Magdolnától, hogy ez a hat olyan alapvető női minőség, amelynek gyógyítására a jelen korban különösen nagy szükségünk van.
Minél tovább dolgoztam velük, annál inkább kezdtem megérteni, miért. Mindegyik egy olyan alapvető emberi – és számomra különösen női – tapasztalási területhez kapcsolódik, amelyhez rengeteg személyes és kollektív történetet hordozunk.
Hogyan viszonyulunk ahhoz, amit nem akarunk meglátni?
Hogyan kapcsolódunk a testünkhöz és teremtőerőnkhöz?
Merjük-e látni, tudni és kimondani a saját igazságunkat?
Képesek vagyunk-e hinni abban, ami még nem létezik, de megszülethet?
Tudunk-e szeretettel szolgálni anélkül, hogy közben elveszítenénk önmagunkat?
És képesek vagyunk-e elfoglalni a saját helyünket, használni az erőnket és felelősséget vállalni érte?
Talán ezért érzem ezt a hat minőséget ma is annyira aktuálisnak.
Nem azért, mert minden nőnek ugyanolyanná kellene válnia. És nem is azért, mert a hat archetípus valamiféle újabb dobozrendszer lenne, amelybe megpróbálhatjuk belepasszírozni önmagunkat. Éppen ellenkezőleg.
Számomra a Magdaléna hat arca azt mutatja meg, hogy a női erőnek nincs egyetlen helyes formája. Néha abban mutatkozik meg, hogy kimondunk valamit. Néha abban, hogy gondoskodunk. Néha abban, hogy teremtünk. Néha abban, hogy vezetünk. Néha abban, hogy továbbra is merünk hinni. És néha éppen abban, hogy van bátorságunk belenézni a tükörbe.
Magdaléna hat arca
Talán most már érthetőbb, miért érzem ezt a hat minőséget egyszerre különállónak és mégis összetartozónak. Magdolna számomra azért különleges, mert alakjában mind a hat arcot felfedezhetjük. De a történet nem ér véget vele.
Ha Magdalénára mint nagyobb női minőségre tekintünk, akkor ez a hat arc már nem csupán egy kétezer évvel ezelőtt élt nő történetéhez tartozik. Bennünk is tovább él.
A következő írásokban ezért egyenként szeretném közelebbről megmutatni a hat arcot: a Beavatót, az Alkimistát, a Prófétát, a Megváltót, a Szolgálót és a Királynőt.
Nem azért, hogy újabb címkéket adjunk magunknak. Hanem hogy legyen hat különböző tükrünk, amelyekbe időről időre belenézhetünk. Mert lehet, hogy az egyikben az erőnket találjuk meg. Egy másikban a hangunkat. Egy harmadikban a hitünket.
És talán lesz olyan is, amelyikben éppen azt a részünket pillantjuk meg, amelyet eddig nem mertünk meglátni.
Magdolna megmutatta ezeket az arcokat. Magdaléna pedig arra hív, hogy önmagunkban is felismerjük őket.
Áldás!


