Barion Pixel
Keresés

A Szent Düh

A Krisztusi Lélek szolgálatában a vállalt feladatom része az is, hogy segítsek visszatalálni a valódi Krisztusi értékekhez, tanításokhoz. Ezek sokszor teljesen szembe mennek a mostani spirituális trendekkel, amik  mélyén általában felfedezhető a 2-3000 éve fennálló, a tudatalattinkba beférkőző, és ott mélyen megbújó patriarchális rendszer dogmái; vagy a new age mozgalom elfojtásokkal és hasításokkal teli szlogenjei. 

Akárhogyan is, a legtöbbünknek van egy képe arról, hogy milyennek kellene lennie a spirituális, szellemi tanításokra nyitott embernek. (Ahogy van képünk a jó anyáról, az ideális feleségről, stb). Ha megkérdezném, hogy milyen a “jó spiri”, akkor nagy százalékban olyan válaszokat (is) kapnék, mint: békés, szelíd, mindig megértő és jóságos, aki mosollyal az arcán tűri a legnagyobb bántásokat és fájdalmakat is. Ez a kép nagyon hasonlít ahhoz, amit a kereszténység festett “Szűz” Máriáról, vagy éppen Jézusról. Ami pedig nem illik ebbe a képbe, azt egyszerűen bűnösnek, gonosznak bélyegezték, és üldözték. Ezzel az értékítélettel olyan régóta élünk már együtt, olyan mélyen van már belénk kódolva, hogy sokszor észre se vesszük, hogy mennyire a részünkké vált… 

Valószínűleg éppen ezért van az, hogy sokszor egészen egyszerűen le kell rombolni a régi mintákat, és valami “újat”, valami igazit kell helyettük felépíteni. Szerencsémre ehhez a feladathoz jó érzékkel választottam magamnak egy olyan asztrológiai együttállást is, ami segít ebben:)

Az igazi Krisztusi tanítások egyik alaptétele, hogy a spiritualitás nem egyenlő a mindenáron felfelé törekvéssel, felemelkedéssel, a szellemi szférákba történő elmeneküléssel, a testi szint elutasításával, aminek a hátterében legtöbbször az áll, hogy képtelenek vagyunk elviselni az életet, a létezést, és nem tudunk szembenézni az árnyékainkkal, vagy tetteink következményeivel… 

Épp ellenkezőleg… A Krisztusi rendszerben a spiritualitás valami olyasmi, amit itt és most kell megélnünk, teljes lényünket megtestesítve, megélve, szeretve. Ez az Istenemberré (Anthropos) válás útja, ahogy Jézus és Magdaléna tanította. Ebből következik, hogy a testünk nem szennyes, és lelkünk nem eredendően bűnös, hanem minden egyes gondolat, érzés, cselekedet érvényes, valid, oka és célja van. És csak akkor léphetünk be a “Mennyek Országába”, ha teljes mértékben elfogadjuk önmagunkat, minden rossznak bélyegzett dologgal, minden mélyen megbújó árnyékminőségünkkel együtt. És ebbe a dühünk is bele tartozik… Igen, még Jézus is volt dühös néha…

jézusdühe

 

A templom megtisztítása.

János 2:13-18

A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.”

Ezzel szemben még a magukat magas szintű spirituális tanítónak valló emberektől is megkaptam, hogy a dühöm nem jó, hogy a dühöm nem a legmagasabb isteni szeretet minőséget tükrözi, hogy el kell zárni, el kell fojtani, meg kell szabadulni tőle, stb…

Én pedig azt mondom, hogy a Dühöm az a Szeretet, ami megvédi az Igazságot.
A Szent Dühre igenis szükség van. Ahogy a halál, az elmúlás, a pusztítás is mind szükséges a világunkban, hiába igyekszünk rossznak beállítani ezeket.
Emlékezzünk Lilithre, Kálira, Durgára, Ereskigalra, Hekatéra, Perszephonéra, Medúzára, Eriszre vagy Sekhmetre és a többi sötét, pusztító Istennőre… 

Ha te is szeretnél kapcsolódni a Szent Dühödhöz, akkor ajánlom az alábbi Spotify playlistát, amit Maya Luna állított össze!

Áldás az Úton!

– Eszter