Izrael – az Istennö Földje

2023-ban érkezett meg a hívás egy újabb szakrális zarándoklatra, ezúttal a Szentföldre. Ez a hívás olyan erővel jelent meg az életemben, hogy álmomban újra ott jártam, és elkezdtem tanításokat kapni a helytől, a szent hegyektől, az olajfáktól, a tengertől… Már kiválasztottam az utazási irodát, néztem a lehetséges időpontokat, amikor kitört a háború.

Konkrétan sokkos állapotban voltam napokig, alig tudtam magamhoz térni… Talán azért, mert annyira ott voltam már lélekben, vagy mert egyébként is kötődöm ahhoz a tájhoz… És azóta próbálok valamilyen magasabb értelmet keresni az események mögött, próbálom megérteni, hogy miért történik mindez, spirituális szempontból… Miért éppen ezen a vidéken zajlanak évszázadok, évezredek óta folyamatosan véres háborúk? Miért éppen most lángolnak fel megint a harcok? Mik azok a láthatatlan világban eredő összefüggések, amik az eseményeket irányítják?

És a Szent Föld válaszolt nekem… Ez a vidék mindig is szent volt, nagyon különleges energiával rendelkezik, ami most is abszolút érezhető. Nem hiába akarja magáénak mind a három nagy világvallás. Amit viszont régen elfelejtettünk, amit kigyomláltak a gondolatainkból és kihúztak a történelemből, az az, hogy ez az Istennő földje. Bizony, ha belefigyelünk a térbe, és képesek vagyunk letisztítani a sok ezer éves mocskot, és erőszakot, ami rárakódott erre, akkor nagyon erős istennői energiákat érezhetünk itt… Shekinah, Asherah, Anath, Lilith  energiái ugyanúgy jelen vannak, mint a későbbi Máriáké, Annáé, Mária anyáé, Magdolnáé, és a többi papnőé, akik szintén erőteljes istennői kódokat hordoztak magukban.

Sokakat közülük félreértettek, üldöztek, gonosznak állítottak be… És ezáltal gyengítették az egész női minőséget, és a földet is. A Szentföldön addig volt egység, és béke, ameddig Asherah helyet kapott Jahve mellett a templomokban. Az Istennő kiűzetésével elkezdődött a vérontás is. Ez nagyjából ie. 621-ben, Jósiás király uralkodása idején történt, amikor egy nagy hatalommal bíró papi csoport, a deuteronomisták átvették az irányítást a Templom felett. Kiűzték az ősi sámánisztikus rituálékat és a régi főpapot a Szentélyből, és bevezették a saját szertartásrendjüket, így vált Jahve és az ő szigorú és sokszor életellenes szabályai mindenhatóvá.

Ezzel együtt az új papság eltüntetett minden olyan dolgot, aminek köze volt a Mennyek Királynőjéhez, a Szentlélekhez, vagy az Isteni Bölcsességhez (amiket mindig is nőneműnek képzeltek – ld. Sophia). Eltávolították a Templomból és elpusztították az Istennő szobrát, és az ő erejét jelképező nagy kígyót, Szent Ligeteit kivágták, és minden képmását összetörték.

Amit azonban úgy tűnik, nem tudtak eltüntetni, az az Istennő energiája, emlékezete. Meggyőződésem, hogy Magdolna és Jézus története is valahol itt kezdődik, hisz az őbküldetésük nagyon sokrétű volt, és az egyik része éppen az volt, hogy megpróbálták visszaállítani az Egységet az Isten és az Istennő, a Férfi és a Nő között. Két különböző világból jöttek, két különböző minőséget képviseltek, Jézusban ott élt a zsidó patriarchátus lenyomata, Magdolna az egyiptomi női misztériumok megtestesítője volt… Kettejük násza tehát sokkal mélyebb üzenetet is hordoz, mint elsőre gondolhatnánk.

Ez a minőség azóta is elérhető azok számára, akik keresik, de sajnos elhazudták, eltitkolták ezt is… És most, sok-sok évvel később, amikor a Nők újra emlékezni kezdenek, amikor ébredünk, gyógyulunk, és minden nappal kicsit jobban magunkra találunk… Amikor olyan erős női kollektív oldások, oldódások zajlanak a térben, mint most… Akkor újra indulnak, folytatódnak a harcok… Mert ahol van Erő, ott van Ellenerő is… 

Szóval gyászoljunk, legyünk nyugodtan mérgesek, és imádkozzunk…
Imádkozzunk mindenkiért, aki fél, aki szenved, aki életét vesztette – bármelyik oldalon.
Imádkozzunk azért, hogy a Szeretet megtöltse a szíveket…
És folytassuk az utunkat, gyógyítsuk a sebeinket, gyógyítsuk a női minőséget, gyógyítsuk a Földet!
Hiszem, hogy csak ez visz előre…

Áldás!