A test bölcsessége

Nemrég volt szerencsém meghallgatni egy 3 napos előadás sorozatot a női árnyékminőségekről, és ennek kapcsán az internalizált nőgyűlöletről, ami az elmúlt 2-3000 év patriarchális viszonyainak következménye. Új nézőpontokat kaptam a női minőség újra-definiálásához, lecsupaszítva róla minden sallangot, és spirituális közhelyet is… És annak ellenére, hogy ez most nagyon feminista szövegnek tűnhet, valójában csak még inkább megerősödött bennem annak a sziklaszilárd hite, tudása, hogy a nő és a férfi energiák harmóniája, egyensúlya, együtt-működése hozhat csak valódi fejlődést.

Hogy akkor miért beszélek mégis többet a női minőségről?
Azért, mert úgy gondolom, hogy a rendszer annyira polarizált, akkora a férfi energia túlsúlya, uralma, hogy ha vissza akarunk térni az egyensúlyi állapothoz, akkor először jól meg kell tolni a női minőséget… Ez igaz a “hétköznapi” világra is, ahol a nők elleni előítéletek kézzel foghatóak (ld. szexizmus, ageizmus, testszégyenlítés, slut shaming, stb), és sajnos a spirituális világra is, ahol szintén sokszor találkozhatunk olyan nézetekkel, amik első ránézésre nagyon hangzatosak, de voltaképpen csak new age tanításokba csomagolva viszik tovább a hagyományos keresztény nemi szerepköröket. Hogy csak egy egyszerű példát mondjak, amitől én személy szerint mindig falra mászok… A nő az csak lunáris minőséget képviselhet… Háááát… Pont nem… 

Vajon miért alakult így a történelmünk – spirituális nézőpontból? 
Ez szokott lenni a leggyakoribb kérdés ezzel a témával kapcsolatban. Ez annyira összetett, és sok tényezős történet, hogy nem lehet rá egyszerű választ adni. Mindenesetre közrejátszanak kozmikus szintű, az egész univerzumunkat meghatározó tendenciák és ezek karmikus következményei, valamint az, hogy a Földet jelölték ki arra, hogy az itteni lelkek gyógyítsák és lényegítsék át az ez okozta sebeket. Mindannyian érintettek vagyunk ebben a kérdésben, így a bűnös/áldozat szerepekből való kilépés mindenképpen nagy előrelépést jelent. 

Ha lelki oldalról nézzük, akkor a folyamat lényege az, hogy mi nők elfogadtuk a játékszabályokat, amiket a férfi társadalom diktált nekünk, és megtanultuk, hogy csak és kizárólag akkor vagyunk szerethetőek, ha mindig megfelelünk az elvárásoknak. Ez olyan mély sérülés egyéni, transzgenerációs és kollektív szinteken, hogy már magunkban is futtatjuk a programot, akkor is, ha esetleg a férfi társaink már nem nyomják ránk ezeket a bélyegeket. Itt kapcsolódik össze ez a történet az árnyékmunkával, azaz, hogy meg kell tanulnunk észrevenni, hogy mikor projektálunk magunkra és másokra, hogy mivel visszük tovább észrevétlenül is ezt az elnyomó, ítélkező energiát. 

Milyen az igazi nő?
A vallás és társadalom hosszú-hosszú időn át sulykolta belénk, hogy a nő csak két esetben lehet értékes: ha szép, fiatal, kívánatos, és teljesíti a férfi minden szexuális vágyát, vagy ha engedelmes, visszafogott, és sok fiút szül. Ez a szent/szajha szakadás. Már Freud is megfogalmazta, hogy a férfi pszichéjében megfigyelhető egy olyan komplexus, miszerint a kívánatos nő nem lehet jó feleség, a jó feleség pedig nem lehet kívánatos. Vagy a szerető, vagy az anya minőséget látják tehát, a kettő egyszerre nem megy…

Na de akkor milyen az igazi nő? Visszahúzódó vagy kihívó? Független vagy irányításra vágyó? Finom, gyengéd, vagy magabiztos? Kezdeményező vagy visszahúzódó? A helyes válasz – szerintem – hogy bárki lehet bármilyen, a lényeg az, hogy milyen indíttatásból olyan? Ha egy bizonyos viselkedés önazonos, megdolgozott, akkor rendben van, de ha csak azért viselkedünk egy bizonyos módon hosszú távon, hogy megfeleljünk a környezetünknek, hogy tetsszünk valakinek, akkor az nagy valószínűleg inkább csak egy traumára adott válaszreakció, egy mélyen megbújó árnyékminőség kivetülése. 

A férfi tudás és a női bölcsesség
A férfi energia túlsúlya átszövi az egész életünket, az egész társadalmunkat. Nincs olyan területe a földi létezésünknek, amiben ne lenne érzékelhető ez a kibillenés. Ahogy említettem fejjebb, ez sajnos a spirituális világra is igaz. Mestereim elmondása szerint a jelenleg elérhető spirituális tudás 80-90%-a férfi szempontból íródott, a férfi utat mutatja be, a női verzió pedig elveszett, vagy legalábbis elfelejtődött. 

A női minőség talán legfontosabb jellemzője a ciklikusság, az, hogy folyamatosan átalakulunk (a hormonrendszerünk is napi szinten változik), ezért sokkal rugalmasabbak, sokkal áramlósabbak vagyunk. Emiatt pedig nem félünk az ismeretlentől se, hiszen napi szinten szembenézünk vele. Ebből következik, hogyha egy nő képes bízni a testében, képes ráfeküdni az élet hullámaira, akkor egy olyan őserő nyilvánul meg benne, amitől a férfi fél, hiszen nem képes irányítani…

Éppen ezért még inkább szomorú, hogy elhitették velünk, hogy a test szennyes, bűnös, és csak akkor tisztulhatunk meg, amikor elhagyjuk ezt a porhüvelyt… Mindezeket összeadva nem csoda, hogy ennyire eltávolodtunk a testünktől, hogy ennyire félünk a fizikai létezéstől, a testi tapasztalásoktól… Ami pedig a valódi bölcsességünk forrása… A testbe való vissza-érkezés tehát kihagyhatatlan lépése a spirituális fejlődésünknek…

Áldás az úton!