Karma és küldetés

Amit régen Platón sorsnak hívott, azt ma már inkább küldetésnek, életfeladatnak, lélektervnek és hasonlóknak szoktuk mondani. A lényeg viszont nem változott… Akik a spirituális úton járnak, és akiket a  szellemi mélységek foglalkoztatnak, egy ponton egészen biztosan felteszik a kérdést, hogy miért vagyok itt? Mi az életem értelme? Milyen célt szolgál a létezésem? És érzik, sőt, tudják, hogy valami nagyobb dolognak a részesei… Viszont ezekre a kérdésekre válaszokat találni sokszor bonyolultnak, sőt, lehetetlennek látszik. De vannak bizonyos jelek, útjelzők, amik segíthetnek eligazodni a témában…

De először nézzük meg, hogy mi is ez az életfeladat dolog? Hogyan kapjuk, vagy hogy választjuk?

Az adott inkarnációra való élettervünket mindig a létközben alkotjuk meg. A sorstervezés folyamatában  természetesen vannak segítőink, angyalok, mesterek, lélekcsaládunk tagjai, akik segítenek a lehető legjobb megoldásokat megtalálni. Ehhez fontos megemlíteni, hogy az életfeladatunkat (a karmánkhoz hasonlóan) több szinten lehet értelmezni. Vannak személyes feladatok, amik pusztán a saját egyéni fejlődésünkkel kapcsolatosak, és vannak párkapcsolati, családi, nemzeti és csoportfeladatok is (ide tartozik az egész Földért, és az emberiség egészéért vállalt küldetés is, sőt, innen, emberi testből is tudunk hatni akár a kozmikus történésekre is!). Az egyszerűség kedvéért sokszor érdemes ezeket különválasztani, még akkor is, ha valójában minden mindennel összefügg.

Az én érzékelésem és nézőpontom szerint egy életben minden, de tényleg minden az életfeladatunknak van alárendelve. Az, hogy az életfeladatunknak melyik szintje a legfontosabb, melyik élvez elsőséget, hogy éppen az önmagunkon végzett munka az elsődleges, vagy a környezetünkért szeretnénk szolgálatot vállalni, az egy összetett dolog, és külön “szervezet” van rá. Ebben azoknak a szellemi segítőknek a szava a meghatározó, akik direkt kapcsolatban állnak az isteni tervekkel. 

Ha megvan, hogy mik a legfontosabb elvégzendő feladatok, és hogy ezeket milyen mélységig akarjuk megdolgozni, akkor már látszik az is, hogy ehhez milyen adottságaink adottak már most is, mi az, amit már jól tudunk működtetni, és mi az, amiben még fejlődnünk kell. Azaz, hogy melyik területeken vannak még blokkjaink, elakadásaink, amik akadályoznak abban, hogy a legteljesebb minőségünket éljük. Ezek gyógyítására, transzformálására választunk ki a kb végtelen számú karmánkból olyanokat, amik kapcsolódnak a témánkhoz. 

A következő lépésben történik minden tovább dolog megtervezése… Kiválasztjuk a számunkra fontos és meghatározó eseményeket, körülményeket, társakat. Kiválasztjuk a születési családunkat, a születési helyet, időt (a megfelelő csillagállás is nagyon fontos!), a fizikai megtestesülésünk jellemzőit (a testünk mindig tükrözi a lelkünket), a más lelkekkel való kapcsolódásainkat, megkötjük a lélekszerződéseket, stb. 

Hogyan kapcsolódik az életfeladat és a karma?

Ahogy írtam, nagyjából végtelen számú karmánk van, de nem kell minden életben mindegyikkel foglalkoznunk. Bőven elég kiválasztani azt a pár (általában 2-3) nagy, központi témát, amivel egy adott életben dolgozni akarunk (aminek a feloldása a leginkább segíti az életfeladatunk elvégzését). Ezeken kívül persze van több, kisebb karmánk is, de ezek nem olyan nagy jelentőségűek, mint a központi témák, vagy pedig ezek megoldásának kisebb lépcsőfokaihoz tartoznak. 

Egy másik fontos kérdés, amire sokan kíváncsiak (és amivel kapcsolatban szerintem sok tévhit van): hogy lehet kilépni a földi létezésből? Népszerűbb nevén a karmikus körforgásból…? Már maga ez a kifejezés is félrevezető szerintem, ugyanis az én érzékelésem szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy akkor léphetünk túl az emberi inkarnációk során, ha leteszünk minden karmát. 

Kezdjük eleve ott, hogy ahogy fentebb is írtam: kb végtelen számú karmánk van. A világ pedig sokkal nagyon és összetettebb, mint sokan gondolják. A másik fő érvem, hogy pl. a felemelkedett mestereknek is van karmájuk… Tudom, ez a kijelentés sokak szemében felér az istenkáromlással… Ennek a téves gondolatnak az oka talán abban keresendő, hogy a mélylélek szintjén belénk lett ültetve, hogy minden, ami itt van az rossz, és minden, ami “fent” van, az jó. Az én érzékelésem szerint azonban nincs akkora különbség. Ahogy sokszor ők is mondják, igazából csak egy emelettel feljebb vannak, mint mi… 

Valójában akkor léphetünk ki, és emelkedhetünk magasabbra, ha már képesek vagyunk ezt választani (és ez bizony nem is olyan könnyű, ha jobban belegondolunk)…

Talán ideje lenne erre a kérdésre is friss szemmel rátekinteni:)

Könnyű élet, nehéz élet…

Egyes életek talán nehezebbnek tűnhetnek földi mércével mérve. Ennek oka az lehet, hogy vannak olyan karmák, vagy feladatok, amiket már hosszú ideje, sok-sok inkarnáció alatt se tudtunk megoldani, megfejlődni. Ilyenkor a lélek egyre kétségbeesettebben kezd el próbálkozni, és ilyenkor hajlandó lehet olyan terveket szőni, olyan életeket bevállalni, amik nagyon koncentráltan egyetlen dologról szólnak… és sokszor egészen kegyetlennek tűnő megoldások is szóba jöhetnek… Egy komolyabb betegség, baleset, családi háttér, amiből egészen egyszerűen már nem tud kibújni az emberi egóba süllyedt lélek sem. 

Ilyenkor – bármennyire is nehéz- érdemes lehet tudatosítanunk magunkban, hogy mindig minden a terv szerint történik, még akkor is, ha a “kicsi én” nem látja át a magasabb összefüggéseket.

De általánosságban véve is elmondható, hogy az életfeladatunk megélése nem mindig sétagalopp… Sőt, sokszor ez az, ami a legnagyobb kihívásokat hozza az életben… “A sors ott bukkan fel, ahol az élet problematikussá válik.” – ahogy Müller Péter írta. Hiszen a legnagyobb sérüléseink, amiktől a leginkább menekülnénk hordozzák magukban a legnagyobb ajándékokat, a legnagyobb kincseinket, amik hozzzásegítenek egy-egy feladat megoldásához. 

Miből ismerhetjük fel az életfeladatunkat? Honnan tudhatjuk, hogy a “helyes” úton járunk?

Van pár dolog, ami jelzi számunkra, hogy a kijelölt úton haladunk. Induljunk ki abból – amiben én mélységesen hiszek -, hogy mindent megkaptunk, és megkapunk ahhoz, hogy sikeresen megoldjuk a küldetésünket. De lehet, hogy csak apránként kapjuk meg őket, és lehet, hogy meg is kell értük dolgoznunk. 

A velünk született tehetségek, “különleges” képességek, olyan dolgokat jeleznek, amiket előző életeinkben már megfejlődtünk. Ezeket nagy valószínűséggel használnunk kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk. De ezek önmagukban nem biztos, hogy elégségesek, ezért fontos, hogy dolgozzunk önmagunkon, járjunk önismeretbe, uraljuk az árnyékunkat, stb. Minden megoldott téma egy újabb lépés lehet a végcél felé.

Fontos indikátor, hogy ha az utunkon vagyunk, akkor egyfajta flow élményben éljük az életünket, a szinkronicitások állandóan jelen vannak, és mintha még a “véletlenek” is nekünk dolgoznának…  Rengeteg külső és belső jelet, visszaigazolást kaphatunk az élettől és a segítőinktől, szellemi vezetőinktől, de fontos, hogy ezeket észre is vegyük, és tudjuk értelmezni őket.

Tehát a küldetésünket felismerhetjük ezekből: velünk született tehetségek, adottságok, képességek, vágyak, szenvedélyek, és a legnagyobb kihívásaink, elakadásaink. 
Keresd tehát azt, ami egyedi benned, amit másképp látsz, mint bárki más, mert komoly esély van rá, hogy az ajándékod a világnak ezzel van kapcsolatban!

Összegzés és érdekességek

Élettervünk olyan, mint egy mag. Benne van a vázlat, amit előre megírtunk magunknak, de amin a szabad akaratunk okán valamelyest tudunk változtatni menet közben. Viszont sose lehetünk teljesen mások, mint amik valójában vagyunk. Ezt úgy szokták mondani a mestereim, hogy valójában nem tudod nem a sorsodat élni… 

Sorsunk, és jelenlegi életünk képviseli az összes múltbeli döntésünket, tapasztalatainkat… Mintha az összes eddigi életünk pillanatnyi lenyomatai lennénk. 

Egyébként érdekességképpen leírom, hogy karma kutatók megállapították, hogy általában ugyanabban a nemben születünk meg (csak minden 8-10 élet más nemű). A fejlettebb, öregebb lelkek általában kevésbé tervezik meg az életüket, mint a fiatalok. Emellett a fejlett lelkek általában ritkábban is inkarnálódnak. És bizony sokszor választanak nehezebb sorsot maguknak, ahol több kihívás várja őket, de ahol többet is tudnak fejlődni és másoknak segíteni. A lélekcsalád tagjai pedig szeretnek együtt inkarnálódni.

Áldás az úton!