Denderai zodiákus

Emlékszem mennyire beleborzongtam, amikor először hallottam a Denderai Hathor templom mennyezetén található zodiákust ábrázoló reliefről… Azonnal bevillantak képek abból az életemből, amikor ennek a templomnak voltam az avatott papnője, és itt végeztük a különböző szertartásokat. Többek közt olyan atlantiszi eredetű szertartásokat is, amikor az arra képzett csillagpapnő a testéből kilépve utazta be a különböző világokat. A zodiákus egyfajta térkép volt számunkra, hogy vissza találjunk a testünkhöz. Ezt ma talán asztrálutazásnak mondanánk, de akkor ezt teljesen más keretek között végeztük… 

Ez természetesen még a régi Kemet és Egyiptom idején zajlott, amikor még emlékeztünk a régi tudásra, és velünk éltek a szakrális hagyományok. Ennek megfelelően nyilván a világ több más részén is voltak ilyen zodiákusok, csillagtérképek, ahol az atlantiszi tudásőrzők új kultúrákat segítettek felvirágozni. Később, ahogy az ősi tudás halványult, egyre inkább csak időmérő eszközként, vagy díszítésként használták ezeket a típusú ábrázolásokat. A ma a Louvre-ban őrzött Denderai Zodiákus is már egy ilyen kései verzió ugyan (a tudomány szerint Kleopátra idejéből való, sőt, egyesek szerint éppen apja halálának, és ezzel együtt az ő uralkodásának kezdetét jeleníti meg a zodiákus), de úgy vélem, hogy nem csak bennem tudhat emlékeket felnyitni… 

A mostani spirituális elképzelések szerint a Zodiákus az “úgy fent, mint lent” isteni törvényszerűségét hivatott bemutatni. A dombormű az égboltot és a csillagokat ábrázolja, mint az Univerzumunk megtestesüléseit. Ezzel együtt pedig megjelenik a Földünk is, amit a kör szélén álló női alakok szimbolizálnak, akik felfelé nyúlva szinte tartják az égboltot. A fent és a lent, a mikrokozmosz és a makrokozmosz találkozik tehát itt, és rámutat arra, hogy minden égi energia és esemény megmutatja magát a mi világunkban is.

A Denderai Zodiákus közepén található ábra értelmezésére két verzió is létezik: az egyik szerint a középen lévő sakál a Nagy Medve csillagképet ábrázolja, amihez közel helyezkedik el a Polaris, vagyis a Sarkcsillag is, ami az égboltunk látszólagos közepe. A másik, spirituálisabb magyarázat szerint a Viziló Istennő (a Nagy Anya Istennő) az ürességben, a csillagos ég sötétjében, az univerzum méhében éppen megszüli a sakált, ami a Szíriusz (vagyis a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillagának) szimbóluma. 

A Szíriusznak egyébként nagy jelentősége volt az egyiptomi kultúrában, hiszen megjelenése az égbolton jelezte a Nílus áradását, ami az Életet jelentette az akkori emberek számára. 

Középről indul a 12 állatövi jegy megjelenítése egy spirálvonalon, a Ráktól kezdve, amit fordított sorrendben követnek a többiek (Ikrek, Bika, Kos, Halak, Vízöntő, Bak, Nyilas, Skorpió, Mérleg, Szűz, Oroszlán). 

A csillagképek között jelennek meg az akkor ismert öt bolygó (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz), egy napfogyatkozás és egy holdfogyatkozás ábrázolásai is. 

A reliefen találhatóak hieroglifák is, ami a csillagképek beazonosítását segítik. A legtöbb elnevezés megegyezik a ma is használatban lévő görög-római verzióval, de találhatunk egyiptomi különlegességeket is, pl. a Vízöntőt Hapi, az áradás isteni jelzi. 

A Denderai zodiákus belső körében található tehát az ekliptika és a 12 csillagkép. Ezen kívül itt van még a Sas, az Ökörhajcsár, a Kassziópeia, a Ló, a Hattyú, a Sárkány, a Farkas, az Orion, a Kisgöncöl és a Kígyótartó csillagkép is (tehát mindkét beavató csillagkép szerepel a zodiákuson, amikről a mai “hagyományos” asztrológia nem tud).

A külső körön 36 különböző alak áll, ami megfelel az egyiptomi naptári időszámításnak, a 36 dekánnak.

A praktikus és a spirituális világ tehát keveredik ebben az ábrázolásban, ami igazából az egész egyiptomi (és sok más ókori) kultúrára igaz volt. Éppen emiatt olyan nehéz sokszor dekódolni ezeknek a civilizációknak az üzeneteit. De az intuíciónk segítségével megpróbálhatjuk fellebbenteni a fátylakat:) 

Áldás az úton!