Egyiptomi asztrológia

Egészen kicsi korom óta foglalkoztat az egyiptomi kultúra. Ennek “világi” oka valószínűleg az, hogy édesanyám egyiptológusnak tanult az egyetemen, ezért a házunk tele volt egyiptomi cuccokkal:) Emlékszem, volt egy hieroglif-angol szótára, amit órákig tudtam nézegetni… Később persze kiderült, hogy nem véletlen ez a vonzódás, hisz több életet is éltem Kemet földjén.

Azt már általános iskolában megtanultuk, hogy az egyiptomi kultúra sok tekintetben nagyon fejlett volt, pl. a tudományok területén is. A matematika, orvoslás, építészet mellett a csillagászat is fontos részét képezte az életnek. De mivel az egyiptomiak a csillagokban isteneket láttak, és a csillagok járását (is) szakrális nézőpontból vizsgálták (mint nagyjából mindent, hiszen akkor még nem vált ketté a szakralitás és a tudomány), úgy gondolom, hogy nyugodtan nevezhetjük asztrológiának azt a rendszert, amit megalkottak.

Arról nincs egyetértés a kutatók körében, hogy az egyiptomi asztrológia mennyiben hatott a későbbi tradicionális, nyugati asztrológiára. Vannak hasonlóságok, de vannak különbségek is. Az egyiptomi asztrológia egyik különlegessége, hogy kevésbé dolgozik csillagképekkel, mivel számukra inkább bizonyos (isteni erővel rendelkező) égitestek feltűnése, emelkedése, esése és eltűnése hordoz információt.  Ezért figyelték pl. a helikális felkeléseket is, ami azt jelenti, hogy az adott égitest mikor válik láthatóvá még a Nap felkelése előtt. Ezeket a bizonyos égitesteket hívták kóborló csillagoknak, amiket a görögök később dekánoknak neveztek el, mert az egyiptomi naptárban minden kóborló csillag egy 10 napos periódust uralt. A dekánok neveit ismerjük, viszont a pontos jelentésüket, helyzetüket, a “modern” csillagképekhez való viszonyukat nem. 

A “leghíresebb” ilyen kóborló, vándorló csillag a Szíriusz volt, akit Szopdet istennővel azonosítottak. Ez persze természetes, ha tudjuk, hogy az ókori egyiptomi ember élete gyakorlatilag teljesen rá volt utalva a Nílus áradására, ami “megtermékenyítette”, földművelésre alkalmassá tette a földet. A Nílus áradását pedig a Szíriusz megjelenése jelezte előre. Ez jelentette az egyiptomi újévet is (júli 19 körül). 

Az egyiptomiak egyébként eredetileg holdnaptárat használtak, ezt váltotta fel nagyjából 5000 évvel ezelőtt a szoláris naptár. Legalábbis a “mindennapi” életben, mivel szakrális területen továbbra is a holdnaptárat használták, pl. az ünnepek kiszámítására. 
A szoláris naptár hasonlít a Gregorián naptárhoz, abban a tekintetben, hogy ugyanúgy 365 napból állt. Viszont nekik három 120 napos évszakuk van, mindegyik négy 30 napos hónapból állt. Egy hónap 3 hét volt, minden hét pedig 10 napos. Ezek a 10 napos “hetek” voltak a dekánok, így tehát összesen 36 dekán volt egy évben, ami megfelelt 36 csillagzatnak, konstellációnak, amiről az előbb beszéltünk.
Ezen kívül volt egy extra, 13. hónapjuk is, ami 5 napos volt, és amit 5 isten (Ozirisz, Ízisz, Hórusz, Széth, Nephtisz) születésnapjaként kezeltek. 

Azt nem tudom, hogy “régen”, az aranykori Egyiptomban, Kemetben létezett-e már a személyes horoszkóp,  abban a formában, ahogy a mai asztrológiában… De az biztos, hogy az első átmeneti korban (ie. 2100 körül) már vizsgálták, hogy az emberek életében hogyan jelennek meg ezek az égi energiák. 

Az interneten rengeteg fajta egyiptomi horoszkóp található, amiknek nyilván semmilyen valós alapja nincsen. Úgyhogy ilyet nem is szeretnék közzétenni az oldalon, ha érdekel, akkor keress rá!:) Érdemes ezeket játékként felfogni, és tudatosítani, hogy nem egy ősi rendszerrel van dolgunk, hanem csak a nyugati asztrológia “egyiptomiasításáról”. A nyugati asztrológiát egyébként a rómaiak vitték el Egyiptomba, az ie. 4. század környékén. 

Áldás az úton!