Halál papnöi minöségem
Hosszú kihagyás után visszalátogattam az Alma Materembe, a Panaromba, hogy részt vegyek az Illóolajok enyhítő, gyógyító ereje a gyászfeldolgozásban című workshopon.
Fontos téma ez… a halál misztériuma, amivel a ma embere nem tud mit kezdeni. Fél, elfordul, elmenekül… Nincsenek már hagyományok, nincsenek már rítusok, amik átsegítenék a haldoklót az Odaátra, és amik gyógyítanák az itt maradottakat.
A saját múlandóságunk ténye szembesít mindazzal, amire még csak gondolni se akarunk. Megmutatja a hibáinkat, a félelmeinket, a tévedéseinket. De egyúttal esélyt is ad arra, hogy mindezzel szembenézzünk, és változtassunk, ha kell, hogy észrevegyük a valódi értékeket az életben, és hálásak legyünk mindazért a sok ajándékért, amit kaptunk.
Fontos téma ez, hiszen amilyen a halálunk, olyan a születésünk is. Az örök körforgásban a haldoklás folyamatában magára hagyott, félelemben és fájdalomban rekedt lelkek ugyanígy fognak vissza is érkezni. Milyen világot építünk így?
Jópár éve tudom, hogy “dolgom van” a halállal, az átkíséréssel. Tudom, hogy sok életben volt az a küldetésem, hogy nyitva tartsam a kapukat az átlépéshez. Hogy abban segítsem a lelkeket, hogy minél teljesebben, tisztábban tudjanak végig haladni az élet és a halál beavatásán, oda és vissza…
És sokáig harcoltam ez ellen… Hiszen én is féltem szembe nézni… Féltem felengedni mindazt a fájdalmat, ami azzal járt, ha mindezt nem sikerült véghez vinni… Féltem felvállalni azt a felelősséget, ami ezzel jár… És bizony, féltem attól, hogy boszorkányként üldöznek, elítélnek, megint…
De már nem akarok félni. Nem akarok harcolni. Látom, érzem, hogy mennyire fontos ez… Fontos, hogy mi, akik emlékszünk az egységre, akiknek a tudás a sejtjeinkbe van kódolva, akiknek megvan a képességünk, tehetségünk minderre, fel merjük vállalni önmagunkat, az erőnkbe álljunk, és végezzük azt a munkát, amiért eljövünk újra és újra… És eljövünk mindannyiszor, amikor megérkezik a hívás…
A megtalált Halál papnői minőségem megélésében az első lépéseket megtettem… Felvállaltam… Előléptem… Itt vagyok, ha szükség van rám… 
Szeretettel,
Galambos Eszter