Húsvét, újjászületés

A Húsvét misztériuma akkor is fontos üzenettel bír, ha “hivatásos” keresztény verzió nem áll közel hozzánk. Ebbe szeretnék egy kis betekintést adni az alábbi írással.

Húsvét = ősi termékenység ünnep, vagy Jézus feltámadása?

2022. március 20-án, a tavaszi napéjegyenlőséggel beköszöntött az asztológiai újév, ezzel új ciklus kezdődött. A tavasz érkeztével ébred téli álmából a természet. Felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, emelkedik a hőmérséklet, és megáradnak a vizek is. 

Ez a kelta/wicca Ostara ünnep ideje, amikor a tavasz beköszöntét, a természet újjáébredését, és a termékenységet ünnepelték. Jól ismert szimbólumai ennek az időszaknak a nyúl, szaporasága miatt, valamint a tojás, mint a női termékenység, és az új élet megtestesítője. Az egyik női hormon elnevezése, az ösztrogén szavunk is innen ered. 

A kereszténység később, praktikus okokból erre az ünnepre “építette rá” a sajátját, a 664-es whitbyi zsinat alkalmával határozták meg ugyanis Húsvét ünnepének, Jézus feltámadásának időpontját. Azaz ekkor mondták ki, hogy a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtölte utáni első vasárnapon kell megtartani azt, mivel az akkori főpap ragaszkodott a vasárnapi naphoz. Miért volt ez fontos? Egyrészt a keresztény egyházfők igyekeztek minél inkább elkülöníteni saját ünnepüket a zsidó Pészahtól, az Egyiptomból való kivonulás és a kovásztalan kenyér ünnepétől. Másrészt a pogányok számára meg akarták könnyíteni az új vallásba való beolvadást – fogalmazzuk így. Az átállás megkönnyítése érdekében a régi, jól ismert szimbólumokat pedig beágyazták az új szokásokba, ezért festünk tojást, és fogjuk a nyuszira:) 

Ezzel azt hiszem, hogy az is egyértelművé válik, hogy a Karácsonyhoz hasonlóan a Húsvét ünnepének időpontja se esik egybe a történelmi dátumokkal, eseményekkel. (A legújabb kutatások szerint egyébként Jézus keresztre feszítése valójában 33. április 3.-án történt.) 

Mária Magdolna és a vörös tojás

Érdekesség, hogy Mária Magdolna egyik jelképe is a vörös tojás, hiszen az ő méhéből is új élet fogant, hiszen három gyermeke is született Jézustól. Természetesen ezt a keresztény egyház nem tartotta elfogadható magyarázatnak ehhez a művészi ábrázoláshoz, ezért aztán a következőket állította: 

A keresztény hagyomány szerint Mária Magdolna nem sokkal Jézus mennybe menetele után útnak indult, hogy hirdesse Krisztus tanításait. Miután bejárta egész Itáliát, újév alkalmából Rómában, Tiberius császár (14-37) színe elé járult. Akkoriban az volt a szokás, hogy mindenkinek ajándékot kellett vinnie a császárnak. Mária Magdolna igen szegény volt, és így csak néhány főtt tojást vitt magával. A császárral történt találkozásakor mesélt neki Jézusról és a feltámadásról. A császár erre gúnyosan megjegyezte, hogy nagyobb esély van arra, hogy a Magdolna kezében lévő tojás pirosra váljon, mintsem hogy egy ember feltámadjon a sírból. A tojás azon nyomban pirosra változott. 

Miért fontos számunkra – hitrendszertől függetlenül – a húsvéti időszak?

Remélem sikerült kicsit megvilágítanom azt, hogy a Húsvét alapvetően NEM egy keresztény ünnep, és nem egy ember haláláról (vagy túléléséről/feltámadásáról) szól. Ami miatt mégis érdekes mindez, az az, hogy az események szimbolikus értelmezése feltárja azt a misztériumot, ami viszont igenis áthatja ezt az időszakot.  

Ahogy a természet tavasszal megújul, úgy nekünk, embereknek is szükségünk van a megújhodásra, újjászületésre. A régiek még tudták ezt. Akkor még, egy nálunk jóval nagyobb erőhöz kapcsolódván, mint amilyen a természet, vagy a kozmikus változási rend, mindez nem volt kérdés. Akkor még pontosan tudtuk, hogy mikor minek van itt az ideje.

Mára már ezt jórészt elfelejtettük, hiszen a mai modern világunkban minden azonnal elérhető, minden készen kapható, a nap 24 órájában, az év 365 napján. Ami persze egyrészt praktikus, de ennek köszönhetően szinte teljesen kiestünk a természet ritmusából, az élet szövedékéből, elfelejtettük a helyünket az isteni rendben…

Pedig a megújulás most gyakorlatilag létfontosságú. Igen, új ciklus kezdődik, de még az előtt le kell zárni az előzőt. És bizony nem mindegy, hogy hogyan tesszük ezt. Most járunk az összegzés, a lezárás, az elengedés időszakában, ami bizony sokszor nem könnyű, ha mindezt nem sikerült a maga idejében megtennünk. Tehát minden olyan dolgot, amit most nem tudunk lerakni, azt visszük tovább a következő ciklusba, a következő egy éves folyamatba. Ennek a súlya szinte tapintható az elmúlt napokban, hetekben… 

Érdemes tehát tudatosan készülni a váltásra, és még idejében meghozni a megfelelő döntéseket, kilépni a méltatlan, lehúzó helyzetekből, kapcsolatokból, gondolati mintákból, szokásokból. Hagyjuk mindezt magunk mögött, tegyük le terheinket, lépjünk ki a körforgásból, és szálljunk le a keresztről… 🙂 Hogy aztán egy könnyedebb, tisztább, boldogabb időszakot kezdhessünk meg mind egyéni, mind kollektív szinteken. 

Ez nem könnyű feladat… De most minden ezt támogatja, a kozmikus változásoktól az évköri változási renden át az egyéni folyamatokig. Miért ne használnánk ki mindennek a segítő, támogató erejét, hogy a lehető legtöbbet, és legkönnyebben tapasztaljunk, fejlődjünk? 

– Eszter