Húsvét, újjászületés

A Húsvét misztériuma akkor is fontos üzenettel bír, ha “hivatásos” keresztény verzió nem áll közel hozzánk. Ebbe szeretnék egy kis betekintést adni az alábbi írással.

Mi köze Jézusnak a húsvéti nyuszihoz?

Minden évben a tavaszi napéjegyenlőséggel (március 20-21.) beköszönt az asztológiai újév, és ezzel új ciklus kezdődik az évkörben. A tavasz érkeztével ébred téli álmából a természet, felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, emelkedik a hőmérséklet, és megáradnak a vizek is. 

Ezt most már talán kevésbé érzékeljük az aszfaltdzsungelben… De az őseink ismerték a természet rendjét, az élet körforgását, hiszen az életük múlott azon, hogy tudják, mikor kell elvetni a magokat, és aztán mikor kell learatni a termést. A tavaszpont egy olyan fontos kapuja az évkörnek, amit minden kultúrában ismertek és ünnepeltek – ebben teljesen biztos vagyok. 

És ezek az ünnepek fennmaradtak az idők során. Mindegy, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének, Ostarának vagy Húsvétnak hívjuk, a lényeg ugyanaz marad. A tavasz beköszönte, a természet újjáébredése, a termékenység, az új élet megfoganása és/vagy megszületése. Újjászületés a hosszú tél, a szimbolikus halál után. 

Nem csoda, hogy a keresztény egyházatyák választása éppen erre az időszakra esett, amikor a 325-ös niceai zsinaton meghatározták Jézus feltámadásának időpontját. Egészen praktikus döntésnek tűnhetett egy már meglévő hagyományt egyszerűen keresztényi köntösbe öltöztetni. Így vált tehát a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap Húsvét ünnepévé. Kicsit azért random, nem?:) Nem teljesen… A keresztrefeszítés a hagyományok szerint a zsidó Pészah (az Egyiptomból való kivonulás és a kovásztalan kenyér ünnepe) idején történt, ami egy mozgó ünnep, így a Húsvét időpontja is mindig változik. 

És ha lehet hinni a pletykáknak, akkor azért jelölték ki a vasárnapot az ünnepre, mert az akkori főpap ragaszkodott ehhez, hogy a Pészah és a Húsvét ünnepe ne essen egybe. A még mindig fiatalnak számító keresztény egyház igyekezett minél inkább elkülöníteni magát a zsidó vallástól. Viszont érthető okokból fontos volt számára, hogy minél több követőt szerezzen, ezért sok régi “pogány” szokást, szimbólumot megtartott, átemelt a saját liturgiájába (inkulturáció)… Ezért festünk még mindig tojást, és fogjuk a nyuszira:) 

Nos, azt hiszem, legalább annak örölhetünk, hogy a Húsvét nagyjából tényleg akkor van, amikor maga a keresztrefeszítés megtörtént. (A legújabb kutatások szerint ez 33. április 3.-ra esett, ami beleesik a húsvéti ünnepi időszakba). Ellentétben mondjuk a karácsonnyal, aminek semmi köze nincs Jézus születéséhez. Ha szeretnél többet hallani a karácsonnyal kapcsolatos kutatásaimról, akkor ajánlom ezt a videómat: A Karácsony mítosz 

Mária Magdolna és a vörös tojás

Érdekesség, hogy Mária Magdolna egyik attribútuma, jelképe is a vörös tojás. Hogy miért, arra többféle magyarázat is van. Én azt mondom azért, mert az ő méhéből is új élet fogant, hiszen három gyermeke is született Jézustól. Természetesen a keresztény narratíva nem ez:) 

A keresztény hagyomány szerint Mária Magdolna nem sokkal Jézus mennybe menetele után útnak indult, hogy hirdesse Krisztus tanításait. Miután bejárta egész Itáliát, újév alkalmából Rómában, Tiberius császár (14-37) színe elé járult. Akkoriban az volt a szokás, hogy mindenkinek ajándékot kellett vinnie a császárnak. Mária Magdolna igen szegény volt, és ezért csak néhány főtt tojást vitt magával. A császárral történt találkozásakor mesélt neki Jézusról és a feltámadásról. A császár erre gúnyosan megjegyezte, hogy nagyobb esély van arra, hogy a Magdolna kezében lévő tojás pirosra váljon, mintsem hogy egy ember feltámadjon a sírból. A tojás azon nyomban vörössé változott. A piros tojás ezért a húsvéti hagyományok egyik elmaradhatatlan része. 

De ezt a legendát ne keresd a Bibliában, tudod, ott Magdolna nem több, mint bűnbánó szajha… Még hogy utazni, tanítani… Ugyan kérem! Ez a történet a keleti, ortodox keresztény hagyományokban maradt fent, és tudomásom szerint az 5-6. századi bizánci és szír apkorif iratokban gyökerezik. 

A Húsvét spirituális üzenete – vallásos hitrendszerre való tekintet nélkül

Ahogy mondtam, mindegy, hogy minek nevezzük, milyen hitrendszerek mentén értelmezzük ezt az ünnepet, a lényeg tulajdonképpen mindig ugyanaz marad. Ahogy a természet tavasszal megújul, úgy nekünk, embereknek is szükségünk van a megújhodásra, újjászületésre. A régiek még tudták ezt. Akkor még mindez nem volt kérdés. Akkor még pontosan tudtuk, hogy mikor minek van itt az ideje.

Mára már jórészt elfelejtettük ezt, hiszen a mai modern világunkban minden azonnal elérhető, minden készen kapható, a nap 24 órájában, az év 365 napján. Ami persze praktikus, de ennek köszönhetően szinte teljesen kiestünk a természet ritmusából, elszakadtunk az élet szövedékéből, és elfelejtettük a helyünket az isteni rendben… Ez számunkra, nőkre kifejezetten megbetegítőleg is hathat… 

A Húsvét valódi üzenete a megújulásról szól. De nem mindegy, hogy hogyan tesszük ezt! Hiszen nem lehet megújulni, “feltámadni”, újjászületni, új ciklust kezdeni anélkül, hogy lezárnánk az előzőt, elengednénk a régit. Ez sokszor nem könnyű feladat, főleg, ha valamit régóta cipelünk magunkkal. Talán segíthet az elengedésben, ha tudatosítjuk magunkban, hogy minden olyan dolgot, amit nem tudunk lerakni, azt visszük tovább a következő ciklusba, a következő egy éves folyamatba. Érdemes tehát tudatosan készülni a váltásra, és még idejében meghozni a megfelelő döntéseket, kilépni a méltatlan, lehúzó helyzetekből, kapcsolatokból, gondolati mintákból, szokásokból. Hagyjuk mindezt magunk mögött, tegyük le terheinket, lépjünk ki a körforgásból, és szálljunk le a keresztről… 🙂

(És ez természetesen nem csak az évkezdő tavaszpontnál, Húsvét idején van így, hanem a személyes életciklusunk évfordulóin, a születésnapunkkor is!)

És ne felejtsük el, hogy az életben mindennek rendelt ideje van, amikor az Élet maga is támogatja ezeket a folyamatokat. Az ünnepek éppen azért olyan nagyszerűek, mert jelzik számunkra a tér-idő azon pontjait, amikor az Élet segíti az átalakulást egyik minőségből a másikba. Ha együtt tudunk áramolni ezzel az erővel, akkor sokkal könnyebben tudjuk venni az akadályokat, nehézségeket, hiszen nem kell még a természet rendje ellen is harcolnunk. 

És még valami…

Úgy tűnik, hogy a Húsvét az még valami más is… Az elmúlt évek tapasztalatai, és mások élménybeszámolói alapján ilyenkor sokkal könnyebben, intenzívebben emlékezünk a múlt eseményeire, mint máskor. Mintha megnyílna egy kapu, ami összekapcsol minket Jézussal és a korával. Számomra ezért a Húsvét mindig az emlékezésről szól. Nem azért, mert így akarom (általában nem a jó emlékek jelennek meg ilyenkor), hanem mert egyszercsak spontán benne találom magam egy intenzív emlékben, mint amikor az embernek emlékbetörései vannak egy trauma után. Csak pár példa: Húsvétkor láttam először részleteket abból az életemből, amit velük éltem, és Húsvétkor találtam magam újra a kereszt lábánál, sírva, összetörten… És ezzel nem csak én vagyok így. Sokan, akik a Krisztusi utat járják, akik valamilyen módon kötődnek hozzájuk, mesélnek arról, hogy Húsvétkor valamilyen különleges, beavató jellegű megtapasztalásuk volt…

Még nem fejtettem meg, hogy ez miért is van így… Segíts nekem! Kérlek, amennyiben te is átéltél már Húsvétkor valamilyen hasonló, nagy jelentőségű történést, akkor oszd meg velem!  

Áldás,