Ikerlángok

Igen, igen, tudom… Az idő valójában nem lineáris… Viszont a közmegegyezés ezen a síkon az, hogy mégis ilyennek érzékeljük… Így egyszerűbb az elménknek feldolgozni mindazt, ami történik velünk:)

Emiatt azonban az idő sokszor úgy elrohan mellettünk, hogy gyakorlatilag észre se vesszük. Csak amikor egy hosszabb szakasz után visszanézünk, összegezzük az eseményeket, és levonjuk a következtetéseket, sokszor csak akkor szembesülünk azzal, hogy valahova eltűnt 8 (lassan 9) hónap az évből… 🙂 A ma beköszöntő Szűz időszak erre éppen alkalmas. Ideje kicsit elkezdeni befelé nézelődni, rendezni, rendszerezni, átgondolni… Én legalábbis belecsúsztam ebbe az állapotba:)

És hirtelen, minden előjel nélkül, “véletlenül” eszembe jutott, hogy év elején az volt a tervem, hogy mesélek nektek kicsit az ikerláng tanításokról… Vagy legalábbis arról a részéről, amibe én bepillantást nyerhettem…:)

De nem véletlen, hogy eddig váratott magára ez a téma… Ahogy minden mást is, amit átadok nektek, először magamon kell átdolgoznom, magamban kell meggyógyítanom, hogy ne görbe tükröt tartsak elétek.

 Az ikerláng téma pedig nehéz… Sok millió évnyi, sok ezer életnyi fájdalom, sérülés, kétség, csalódás, árulás és hazugság gyógyulása után még azzal is szembe kell nézni, hogy az ember végre boldog lehet… És sokszor ez még félelmetesebb, mint a szenvedés… Hisz az “hazai pálya”, azt már ismerjük…
A szív útját járó emberek legnagyobb erőpróbája is ez. Megnyitni a szívünket a jóra egyúttal azt is jelenti, hogy vállaljuk, hogy esetleg újra sérülünk… Hogy újra elveszíthetjük a boldogságot…

Kicsivel több, mint egy éve találkoztam az ikerlángommal… Nem, ez így nem helyes megfogalmazás… Kicsivel több, mint egy éve voltam hajlandó végre beengedni a tudatomba azt az információt, hogy ő meg én egy pár vagyunk. Innen indultunk…
És végre, úgy érzem, hogy most már tudok hozzá úgy kapcsolódni, hogy a tudatalattim közben ne a lehetséges menekülő útvonalakat vegye számba… Ebből is látszik, hogy nagy utat tettünk meg:)

És úgy érzem, hogy szeptemberben eljön annak is az ideje végre, hogy beszéljek nektek erről az útról, minden csodájával és minden kihívásával együtt… Persze, csak ha érdekel titeket!:)

Ezen a héten nyárbúcsúztató családi nyaraláson leszek, ahol remélem azt az információt is megkapom, hogy hogyan, milyen formában osszam meg veletek mindezt…:)

Addig is, kérlek segítsetek nekem abban, hogy jelezzétek valamilyen formában, ha szeretnétek többet tudni erről a témáról, vagy ha vannak kérdéseitek, amiket érintsek itt az oldalon, vagy a majdani programon…

Köszönöm!
– Eszter