Vallomás

Ez a hét számomra az őszinteség, a rugalmasság, és a határok meghúzása körül forgott. Annak a híve vagyok, hogy legyünk minden körülmények között önazonosak, még akkor is, ha éppen nem mennek túl jól a dolgok. Sőt, talán éppen ilyenkor a legfontosabb, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz és másokhoz egyaránt, hisz így jó eséllyel elkerülhetjük azt, hogy a viselkedésünk álarccá merevedjen rajtunk… Jó pár éve igyekszem eszerint élni, teljességgel átélni az örömteli, boldog pillanatokat, és felvállalni a nehéz helyzeteket is.

Miért is ne tenném, hiszen néha mindannyian átmegyünk fájdalmas életszakaszokon… ez az emberi élet velejárója. Én nem akarok színházasdit játszani, nem akarok beállni a kirakatba… Ha kell, akkor inkább – példa értékkel – felvállalom a saját sebezhetőségemet, a saját kihívásaimat, csalódásaimat is…
Régóta készülünk erre a napra, én és a mesterek. Sok mindent terveztünk, sok mindent szerettünk volna ma véghez vinni… Megpróbálni begyógyítani a régi sebeket, oldani az embereket szétválasztó belső feszültségeket, segíteni visszatérni az Egységbe mindazokat, akik már készen állnak rá, hogy tovább lépjenek a múlton…

Tegnap este azt tapasztaltam hogy az idő még nem érett meg erre… Hogy az emberek nagy része még nincsen készen arra, hogy eloldozza a múlt kötelékeit… Még sokaknak jó kicsit benne lenni a már megszokott, jól ismert pocsolyában… Még túlságosan fájdalmas belenézni a tükörbe, és megbocsájtani önmagunknak és a társainknak a múlt “hibáiért”… Még nem tudunk kilépni önmagunk árnyékából…

És ez fájt… Bevallom őszintén, veszteségként éltem meg, és szomorú, csalódott voltam… Elgondolkoztam azon, hogy mit tehetnék még…? És végül – mint mindig – arra jutottam, hogy nem tehetek más, mint fel adom a dolgot, és az égiekre bízom a megoldást… És csak legyen úgy, ahogy lennie kell!

 És a segítség, úgy érzem, megérkezett! A legcsodálatosabb, legtökéletesebb formában, ahogy csak az isteni gondviselés képes rendezni a dolgokat! Földanya és a természeti erők meghozták nekünk az esőt, ami minden szinten áttisztít, és elmos minden régit, minden idejétmúltat, és megnyitja lelkünket az érzelmekre, a lélek mélységeire, és visszatükrözi mindazt, amivel még dolgunk van…

 Hála és köszönet ezért az égi csodáért!
És hála mindazokért az égi és földi segítőkért, akik a helyükön állnak, és akik megtartanak minket a nehéz időkben is!

 Áldás! Áldás! Áldás!
– Eszter