Spiri bullshit #1

“Mások reakciója nem rólad szól!”

Egy ideje már gyűjtögetem a fentiekhez hasonló spiri bullshiteket, és a facebookon megjelenő tartalmak mindig újabb és újabb gyöngyszemeket sodornak elém. A new age korszakos közhelyek, bármennyire is jól hangzanak, főleg, ha az ember éppen maga alatt van, és megerősítésre vágyik, sok esetben mégis inkább ártanak, mint használnak. A fenti idézet, amin pár napja megakadt a szemem, egy neves, sok követővel rendelkező spiri oldalról való, és úgy éreztem, hogy ki kell írnom magamból, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott…

Szóval mások reakciója nem rólad szól…
De! Igazából minden, ami veled történik, az rólad IS szól.

Ha bármi rossz (vagy akár jó) dolog történik veled, és egyszerűen csak rálegyintesz, hogy: “ááá, ez nem rólam szól” – az véleményem szerint egyszerűen csak menekülés, vagy mások hibáztatása. Aminek nem sok köze van a valódi spiritualitáshoz, vagy tudatossághoz.

A tudatosság számomra ott kezdődik, hogy tudom, hogy én teremtem a világot magam körül, és minden, ami benne történik, az valamilyen jelzésértékkel bír. Tehát minden, ami velem történik, az rólam is szól! Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent automatikusan, 100%ig magunkra is kell vennünk. De azt, hogy egy adott szituáció, konfliktus mennyire szól rólam, és mennyire a másik emberről, azt csak is kizárólag úgy tudom eldönteni, ha önvizsgálatot tartok, belemegyek a helyzet legmélyére, és – amennyire csak lehetséges – megfigyelem, hogy mi az, ami nekem szól, mi az, ami nekem tanítás belőle. 

A fenti kijelentés helyett én inkább a tükör törvényt szoktam ilyenkor elővenni, ami így szól:
A tükör 4 törvénye
1. Minden, amit a másikban kritizálok – ami ellen harcolok – az Bennem is Bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál – és azt sértőnek találom – az nincs feldolgozva még Bennem.
3. Minden, amit a többiek kritizálnak Bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni – és ha ez engem nem sért – akkor az az ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet Rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele Önmagukban.
4. Minden, amit én a másikban szeretek, az Bennem is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyiségében, mivel az egylénységünk mutatkozik meg. 

Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a Békét, mind az Örömöt.
(Tendzin Gyaco Dalai Láma)

A lényeg tehát, hogy visszahúzom a figyelmemet magamra, és ahelyett, hogy a másikban keresném az okokat, a hibát, önmagamat figyelem. Ha valami sért, bánt, fájdalmat okoz, akkor annak nagy valószínűség szerint van valamilyen belső – akár rejtett, nem tudatos – oka bennem. Mert amit feldolgoztam, amin túl vagyok, az nem vált ki bennem erős érzelmeket. 

A mások hibáztatásának természetesen van egy másik szélsősége is, amikor mindig mindenért magamat okolom, így állandó bűntudatban élek, és ezzel folyamatosan azt erősítem magamban, hogy nem vagyok elég jó, hogy mindent csak elrontok, vagy hogy engem nem lehet szeretni, és így “természetes”, hogy mások ezt tükrözik vissza nekem. Szóval igen is tudni kell felismerni, és néha ki is mondani, hogy egy adott dolog nem az enyém, nem én tehetek róla… 

És elválasztani azt, hogy egy adott szituból mi szól rólam, és mi a másikról, sokszor nagyon nehéz, és ahogy az elején is írtam, csak komoly önvizsgálattal, és önismerettel lehetséges. Szerintem… Te hogy gondolod?

Áldás az úton!
– Eszter