A megtisztulás idöszaka
Ahogy a legutóbbi bejegyzésben írtam, a július-augusztus nagyon jelentős, meghatározó időszak minden évben. Idén, a Szíriusz kapu után, Magdaléna napjához kapcsolódóan egy újabb kozmikus esemény határozza meg az életünket itt a földi síkon is. Ez sokunkban nagyon mély folyamatokat indított el, különösen azokban, akik kapcsolódnak a Krisztusi minőségekhez, és akiknek spirituális küldetésük van itt a Földön.
Ennek a folyamatnak július 22-én, Magdolna napján volt a csúcspontja, de még most is érezhető a hatása. Az én érzékelésem szerint egy nagyon különleges energetikai tér nyílt meg ebben az időszakban. Jézus ezt a teret a Nász-szobának (Bridal Chamber) nevezte, amiről többek között Tamás evangéliumában olvashatunk.
“Amikor a kettőt eggyé teszitek, és amikor a belsőt olyanná teszitek, mint a külső, és a külsőt olyanná, mint a belső, és a fentit olyanná, mint az alsó, és amikor a férfit és a nőt egyetlen eggyé teszitek, úgy, hogy a férfi azután már nem lesz férfi, és a nő nem lesz nő, és amikor a szemeteket a szem helyére teszitek, kezet a kéz helyére, lábat a láb helyére, és a képet a kép helyére, akkor beléptek [a királyságba].”
Ez a Nász-szoba a legmagasabb szintű unio mystica helyszíne, energiája pedig atomrobbanásnyi erővel robbant bele a mi világunkba is. Az unio mysticát sokan a párunkkal való egyesülés jelképének tartják, azonban valójában sokkal több ennél. Az igazi unio mystica ugyanis bennünk történik meg, amikor a “kicsi” földi részünk egyesül az isteni részünkkel. Erre kaptunk most hívást, és az igazán bátrak éltek is a lehetőséggel. Ugyanis az isteni részünkkel való egyesülés során nagy mennyiségű, magas rezgésű Fény árad be a lelkünkbe, és áthatja azt. Ez pedig nagy erővel kezd el “helyet csinálni magának”, azaz előhozza a legmélyebb félelmeinket, sérüléseinket, és szembesít az árnyékunkkal, hogy el tudjuk engedni őket.
Ezek azok az időszakok az életben, amikor MINDEN megkérdőjeleződik bennünk… Minden, amit eddig igaznak hittünk, önmagunkkal, a környezetünkkel, a kapcsolatainkkal, az életünkkel kapcsolatban. A folyamat nem nyugszik addig, ameddig nem találunk új válaszokat ezekre a kérdésekre. Új, őszintébb, tisztább, önazonosabb válaszokat. Ez segít majd hozzá ahhoz minket, hogy megújuljunk, újjászülessünk egy magasabb minőségben, amiben már sokkal nagyobb mértékben tudjuk tartalmazni a saját isteni részünket, a saját Fényünket.
De ezekben az időszakokban, amikor egyszerre rengeteg sérülés és árnyékminőség kerül a felszínre, akkor mindig megvan a veszélye annak, hogy megrekedünk ebben az állapotban. És ez veszélyes lehet… Hiszen ahhoz, hogy ez a mély félelem, értéktelenség érzés, gyengeség, erőtlenség ki tudjon tisztulni a rendszerünkből, ahhoz mindezt először újra át kell élnünk, át kell éreznünk. És ha elhisszük, hogy mindaz, ami feljött, a valóságunk, akkor beleragadhatunk ebbe az állapotba.
Úgyhogy kérlek Titeket, ha ebben a helyzetben találjátok magatok, akkor próbáljátok meg lecsitítani az elmét, ne analizáljátok, ne próbáljátok kognitív módon megérteni a folyamatot. Csak feküdjetek fel a fájdalom hullámaira, bármennyire is nehéz ez most, és engedjétek bele magatok a folyamatba, érezzétek a fájdalmat, és ne meneküljetek előle! Mert csak így tud felszabadulni és elengedődni, ami bennetek van.
Ebben a folyamatban nem menekülhetünk elfojtásba, racionalizálásba, nem tagadhatjuk tovább az árnyékunkat, mivel annyi Fény árad most a Földre, hogy ezek az energetikai tisztulások, változások már kikerülhetetlenek. Legyünk magunkkal, és engedjük meg magunknak az érzéseinket.
Nem léphetünk a következő szinte, nem állhatunk bele a küldetésünkbe, az erőnkbe, a Fényünkbe, ameddig nem hozzuk összhangba magunkban a szívünket és az elménket, a női és férfi oldalunkat, a Fényünket és az Árnyékunkat, a “kicsi”, földi részünket a “nagy”, isteni részünkkel. Ameddig nem látjuk önmagunkat a magunk teljességében.
És ne feledjétek, hogy mindig, amikor gyengének érzitek magatokat, fordulhattok a mesterekhez, angyalokhoz, és kérhettek segítséget! És ha ezt el is felejtjük néha… Minden értünk van!
Áldás az Úton!
– Eszter