Árpádházi Szent Margit

Szent Margit alakja már jó pár hónapja foglalkoztat. A Margit-sziget (amit egykoron Boldogasszony szigetének is hívtak) gyerekkorom óta kedves helyem, és azon belül is mindig a domonkos rendi kolostorrom volt számomra a legizgalmasabb hely itt. Emlékszem, hogy kiskoromban mennyit játszottam, rohangáltam a falak közt és kértem a földet, hogy meséljen a régi időkről…

Mostanában újra sokat járok ki. Valahogy megigézett Margit lénye, tiszta energiája, ártatlansága, önzetlen szolgálata, ami párosult az Árpádok erős jellemével, kitartásával. Megállíthatatlan erőt képviselt, akit nem érdekelt az, hogy mit vár el tőle királyi apja, IV. Béla, aki kétszer is ki akarta szakítani vállalásából, szent küldetéséből, amit népéért vállalt, vagy rendjének képviselői, akik nem értették meg őt, nem tudtak megbarátkozni másságával, különlegességével.

“Azt mondta egyszer egy nővérének: Ajánld fel testedet, lelkedet az Úrnak! Szíved mindig nála legyen, úgy, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne szakíthasson téged Isten szeretetétől!” (Király Ilona: Árpádházi Szent Margit és a sziget, 1979.)

Érezhetjük a szavai mögött felsejlő tiszta, sziklaszilárd erőt s szándékot. Tuda, miről beszél, hiszen mindig azt tette, amit a szívében helyesnek érzett, nem törődvén semmi mással, még akkor sem, ha társai irigységükben, értetlenségükben bántották őt. Mi mást tehetett volna?! Hiszen pontosan tudta, miért jött e világra, mi volt isteni küldetése…

Csodálatos papnői képességekkel rendelkezett már gyermekkora óta: képes volt a jövőbe tekinteni, ismerte mások gondolatait, uralta az elemeket és imái nyomán sokan gyógyultak fel halálosnak hitt kórságukból is. Minden kétséget kizáróan érzékelte a láthatatlan világot és révülései alkalmával bejárt távoli tereket és időket. Nem hiába hívták táltos királylánynak is.

A Krisztusi Szent Vérvonal tagja, Mária Magdolna és Jézus leszármazottja, a Sang Real, a Szent Grál őrzője volt. A Fehér Rózsa Misztériumának tudója, avatott papnője volt, ki ismerte az igazi Krisztusi tanításokat, a Feltétel Nélküli Szeretet Szentségét. Tanítója ebben maga Jézus volt, akit olyan élőként érzékelt, mintha hús és vér lett volna ő maga is. Sokszor sétáltak ők ketten a Sziget erdeiben, beszélgettek, elmélkedtek, és támogatták egymást testi, lelki és szellemi küldetésükben. Így láttam én látomásaimban…

Még barátkozunk, én és Margit… Még nem ismerem őt teljesen… De már újra hív magához tiszta, szellemi lénye, és a Sziget, hogy a múltba temetett titkokat felfedje nekem. Pénteken, Margit napon újra találkozunk…

S bizony, az se véletlen, hogy a Napfordulós Szerünket is éppen ide szerveztük. A Szent Szerelem ünnepén, amikor a fehérből vörös lesz… 🙂

Áldás!
– Galambos Eszter