Árpádházi Szent Margit

Szent Margit alakja már jó ideje foglalkoztat. A Margit-sziget (amit egykoron Boldogasszony szigetének is hívtak) gyerekkorom óta kedves számomra, és azon belül is mindig a domonkos rendi kolostorrom volt számomra a legizgalmasabb itt. Emlékszem, hogy kiskoromban mennyit játszottam, rohangáltam a falak közt és kértem a földet, hogy meséljen a régi időkről…

Időről-időre kijárok ide, és engedem magamnak, hogy emlékezzek… És engedem, hogy megigézzen Margit lénye, tiszta energiája, ártatlansága, önzetlen szolgálata, ami párosul az Árpádok erős jellemével, kitartásával. Érzem, hogy olyan megállíthatatlan erőt képviselt, amit még királyi apja, IV. Béla se tudott befolyásolni, pedig kétszer is ki akarta őt szakítani szent küldetéséből, amit népéért vállalt… És nem törhették meg a domonkos rendtársai sem, akik nem értették meg őt, nem tudtak megbarátkozni másságával, különlegességével…

“Azt mondta egyszer egy nővérének: Ajánld fel testedet, lelkedet az Úrnak! Szíved mindig nála legyen, úgy, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne szakíthasson téged Isten szeretetétől!”
(Király Ilona: Árpádházi Szent Margit és a sziget, 1979.)

Érezhetjük a szavai mögött felsejlő tiszta, sziklaszilárd erőt s szándékot. Tuda, miről beszél, hiszen mindig azt tette, amit a szívében helyesnek érzett, nem törődvén semmi mással, még akkor sem, ha társai irigységükben, értetlenségükben bántották őt. Mi mást tehetett volna?! Hiszen pontosan tudta, miért jött e világra, mi volt isteni küldetése…

Csodálatos papnői képességekkel rendelkezett már gyermekkora óta: képes volt a jövőbe tekinteni, ismerte mások gondolatait, uralta az elemeket és imái nyomán sokan gyógyultak fel halálosnak hitt kórságukból is. Minden kétséget kizáróan érzékelte a láthatatlan világot és révülései alkalmával bejárt távoli tereket és időket. Nem hiába hívták táltos királylánynak is.

Még barátkozunk egymással, én és Margit… Még nem ismerem őt teljesen… De időről-időre újra magához hív tiszta lénye, és a Sziget, ahol feltárulnak a múltba temetett titkok… Látom őt itt a látomásaimban. Látom őt itt, mint a Krisztusi Szent Vérvonal tagját, Mária Magdolna és Jézus leszármazottját, a Sang Real, a Szent Grál őrzőjét. Ő ismerte az igazi Krisztusi tanításokat, a Feltétel Nélküli Szeretet Szentségét. Tanítója ebben maga Jézus volt, akit olyan élőként érzékelt, mintha hús és vér lett volna ő maga is. Sokszor sétáltak ők ketten a Sziget erdeiben, beszélgettek, elmélkedtek, és támogatták egymást küldetésükben. Külön világban, elválasztva, de mégis együtt, egységben… 

Áldás!