Asherah, a zsidó istennö

Úgy gondolom, hogy az én “szakmámban”, papnőként, tisztán érzékelőként, spirituális segítőként az egyik legkínzóbb kérdés mindig az, hogy vajon jól látom, jól érzékelem azokat a (sokszor hajmeresztő) dolgokat, amiket mutatnak nekem. Ezért aztán mindig jó érzés, amikor valamilyen visszajelzés érkezik arra, amit tapasztaltam. Egy ilyen esetet szeretnék veletek megosztani:)

Kb fél éve meglátogattuk a Dohány utcai Zsinagógát, és ha már úgyis ott voltunk, tettünk egy kis utazást térben és időben. Jézus elvitt a Jeruzsálemi Templomba, és azon túl, hogy újra végig élhettük a jól ismert bibliai jelenetet, ahogy megtisztította a Templomot és kiűzte a kereskedőket onnan, valami mást is megmutatott… Bementünk a Szentek Szentjébe, a legbelsőbb Szentélybe, és Jézus arra kért, hogy figyeljem meg az ottani energiákat. Amit ott tapasztaltam, az elsőre engem is meghökkentett, ugyanis egy nagyon erőteljes istennői energia jelenlétét, beáramlását éreztem a térben. Ez valahogy sehogyan se fért össze a zsidó vallással kapcsolatban kialakított nézeteimbe…

Amikor azonban ezt a cikket olvastam, sok dolog értelmet nyert…:)

Egy Dr. Anne Baring kutatásait bemutató írásról van szó, ami a napokban került elém. Baring azt állítja, hogy eredetileg a zsidó vallásban, és így a Templomban is egy ősi tradíció élt, amit leginkább sámánisztikusnak, vagy látnokinak lehetne nevezni, ahol a főpap (főpapnő?) folyamatos szellemi kapcsolatban állt a Menyország Királynőjével. Ebben az első Salamoni Templomban tehát még élt a zsidók istennőjének, Asherah-nak a kultusza, aki Jahve párja és a világ társ-teremtője volt az ősi zsidó hit szerint.
Ez azonban ie. 621-ben, Jósiás király uralkodása idején megváltozott, amikor egy nagy hatalommal bíró papi csoport, a deuteronomisták átvették az irányítást a Templom felett. Kiűzték az ősi sámánisztikus rituálékat és a régi főpapot a Szentélyből, és bevezették a saját szertartásrendjüket, így vált Jahve és az ő szigorú szabályai mindenhatóvá.

Ezzel együtt az új papság eltüntetett minden olyan dolgot, aminek köze volt a Mennyek Királynőjéhez, a Szentlélekhez, vagy az Isteni Bölcsességhez (amiket mindig is nőneműnek képzeltek – ld. Sophia). Eltávolították a Templomból és elpusztították az Istennő szobrát, és az ő erejét jelképező nagy kígyót. Szent Ligeteit kivágták. Minden képmását összetörték.

Amit azonban úgy tűnik, hogy nem tudtak eltüntetni, az az Istennő energiája, ami olyan erőteljesen van jelen ezen a területen.

Magdolna és Jézus története is valahol itt kezdődik, hisz az ő egyik vállalásuk az volt, hogy visszaállítsák a férfi-női egységet, elhozzák az Ősi Bölcsesség tanításait, és a Szentlélek áldását ezzel segítve az embereket visszatérni az isteni szeretet és egység állapotába.

Áldás!
– Galambos Eszter