Böség és teremtés a Krisztusi rendszerben
Személyes történetem
A teremtés számomra mindig mumus téma volt… Mindig bajban voltam, amikor ez a téma feljött, ugyanis hiába voltam sok tanfolyamon, hallgattam meg ezer tippet es trükköt, valahogy sose működött semmi… Pedig “jó kislány” módjára kipróbáltam mindent, amit az éppen aktuális guru tanított… Próbáltam minél pontosabban megfogalmazni, vizualizálni, hogy mit szeretnék… És próbáltam csak nagy vonalakban kitalálni, hogy mit szeretnék, és utána elengedni… Próbáltam egyszer és próbáltam ezerszer… De valahogy egyik csoda módszer se hozott eredményt…
Aztán idővel rájöttem, hogy minden módszerrel ugyanaz a bajom, ugyanazért nem működik semmi… Mert sose tudtam, hogy mit kérjek… Na nem azért, mintha nekem ne lennének vágyaim, vagy ne tudnék segítséget kérni, vagy esetleg azt gondolnám, hogy nem érdemlem meg a jót, a bőséget… De bármi is fogalmazódott meg bennem egy adott helyzetben, mindig volt valamilyen mély, belső ellenállásom magával a kéréssel kapcsolatban…
Igen, sokáig azt hittem, hogy velem van a baj… Hogy én nem tudok teremteni… Hiába foglalkoztam éveken keresztül ezzel a kérdéssel, hiába mentem a mélyére, hiába gyógyítottam magamban mindent, ami feljött ezzel kapcsolatban… mégse változott semmi…
És aztán megértettem, hogy nincs ezzel semmi baj, én csak egyszerűen nem úgy működöm, mint mások, és ennek nyilván oka is van!:) És akkor rájöttem arra is, hogy miért nem tudok teljes szívvel-lélekkel kérni… Nem valamilyen blokk, vagy trauma miatt, hanem egyszerűen azért, mert mélyen, legbelül abban hiszek, hogy amire szükségem van, az úgyis eljön hozzám, amire nincs, azt meg minek is akarnám?
Ez a hit annyira mélyen gyökerezik bennem, hogy a puszta kérésen kívül szinte semmi más nem működik.
Bőség és teremtés a Krisztusi rendszerben
De, azt már kevesen emlegetik, hogy ez a rész a Bibliában eredetileg így szerepel (Máté 21:21):
“Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”
Tehát először jön a hit, és csak utána a bőség:) Hinni az isteni gondviselésben, hinni az isteni akaratban, és abban, hogy minden, ami az isteni tervekkel összhangban van, azt megkaphatod, ha valóban vágysz rá. Méghozzá szenvedés nélkül!
Illetve a valóság az, hogy az univerzum alapvető törvénye az, hogy minden VAN, minden elérhető, itt és most. A bőség tehát az alapállapotunk. De (és ez lehet, hogy kegyetlenül fog hangozni), tulajdonképpen nem mi döntjük el, hogy mit kaphatunk meg, és mit nem… Van egy nagyobb hatalom, egy isteni terv, amihez mindannyian igazodunk.
Ez azt is jelenti, hogy minden értünk van. Ha valamit nem kapunk meg, az is. Mert az isteni gondviselés nem arról szól, hogy mindig mindent megkapjunk, amit csak akarunk. Az igazság az, hogy sokszor nem azt kapjuk, amire vágyunk, hanem azt, amire szükségünk van. Méghozzá a fejlődésünk, a gyógyulásunk érdekében.
Éppen emiatt, ha valaki azzal fordul hozzám, hogy gondja van a teremtéssel, csoda technikák helyett csak a régi, jól bevált árnyékmunkát tudom ajánlani. Tudom, már uncsi… És nehéz… És melós… De ha rá akarunk látni arra, hogy hol a hiba a rendszerben, hol teremtjük még mindig a hiányt magunknak, hogy hol nem tudjuk még befogadni a bőséget, hol nem tudjuk elfogadni önmagunkat… Akkor ez a legjobb módszer, amit én jelen pillanatban ismerek…
Meghekkelni a rendszert…
Ezzel együtt mégis van két trükk a tarsolyomban, ami nekem eddig bevált..
- Felajánlás: ez egy nagyon egyszerű, de nagyon hatásos “technika”, a lényege pedig, hogy mélyen magunkba nézünk, önvizsgálatot tartunk, és megvizsgáljuk az adott vágyunkat. Meg kell vizsgálnod, hogy miért is vágysz arra a bizonyos dologra? Hogy tud ez a vágy segíteni másoknak? Hogyan tudja ez segíteni a fejlődésedet, a küldetésedet? Hogy tud ez felajánlás lenni a világnak? Milyen felajánlást tennél azért, hogy teljesüljön a vágyad? Itt nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, az is elég lehet, ha pl. elhatározod, hogy 10 napig minden nap meditálsz, imádkozol…
- Visszafelé teremtés: ez sokkal egyszerűbb, mint aminek hangzik:) Arról van szó, hogy a végeredményből indulunk ki, abból, amit el szeretnénk érni, és megkeressük a hozzá vezető utat magunkban… De ezt a végeredményt nem elméből találjuk ki, hanem meditációban hívjuk le. Én úgy szoktam csinálni, hogy azt a képet, energiát kérem le, amivé a küldetésem, a lélektervem, az isteni akarat szerint válnom kell… Ha már megvan, látom, érzem, tudom, mi ez, ha már szinte kézzel foghatóvá válik az energia, akkor pedig szépen elindulok innen visszafelé… és csak figyelem a változásokat, figyelem, hogy mi vezet el mihez… Figyelem, hogy milyen állapot, milyen rezgés, milyen gondolatok, hitrendszerek, érzések, döntések, társak azok, amik végül képesek engem elvezetni a végeredményhez. És aztán ezeket keresem a mostani valóságomban, a jelenemben.
Áldás!
