Személyes történetem
A teremtés számomra mindig mumus téma volt. Mindig bajban voltam, amikor feljött ez a téma, ugyanis hiába voltam sok tanfolyamon, hiába hallgattam meg ezer tippet es trükköt, valahogy sose működött semmi. Pedig “jó kislány” voltam, kipróbáltam mindent, amit az éppen aktuális guru tanított… Próbáltam egyszer és próbáltam ezerszer… De valahogy egyik csoda módszer se hozott eredményt.
Aztán idővel rájöttem, hogy minden módszerrel ugyanaz a bajom, ugyanazért nem működik semmi… Mert sose tudtam, hogy mit kérjek… Na nem azért, mintha nekem ne lennének vágyaim, vagy ne tudnék segítséget kérni, vagy esetleg azt gondolnám, hogy nem érdemlem meg a jót, a bőséget… De bármi is fogalmazódott meg bennem egy adott helyzetben, mindig volt valamilyen mély, belső ellenállásom magával a kéréssel kapcsolatban…
Igen, sokáig azt hittem, hogy velem van a baj… Hogy én nem tudok teremteni… Hiába foglalkoztam éveken keresztül ezzel a kérdéssel, hiába mentem a mélyére, hiába gyógyítottam magamban mindent, ami feljött ezzel kapcsolatban, mégse változott semmi…
Aztán végül rájöttem, hogy miért nem tudok teljes szívvel-lélekkel kérni. Nem valamilyen blokk, vagy trauma miatt, hanem egyszerűen azért, mert mélyen, legbelül abban hiszek, hogy amire szükségem van, az úgyis eljön hozzám, amire nincs, azt meg minek is akarnám? Sőt… De erről kicsit később…
Bőség és teremtés a Krisztusi rendszerben
Beszéljünk kicsit Jézusról:) A különböző manifesztációs technikák művelői gyakran idézik Jézust, miszerint: kérj és megadatik. Mintha az univerzumnak nem lenne más választása, mint kérdés nélkül teljesíteni minden kívánságunkat.
De, azt már kevesen emlegetik, hogy ez a rész a Bibliában eredetileg így szerepel (Máté 21:21): “Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”
Tehát először jön a hit és csak utána a bőség:) Hinni kell az isteni gondviselésben, hinni az isteni akaratban, és abban, hogy minden, ami az isteni tervekkel összhangban van, azt megkaphatod. De (és ez lehet, hogy kegyetlenül fog hangozni), tulajdonképpen nem te döntöd el, hogy mit kaphatsz meg, és mit nem… Van egy nagyobb hatalom, egy isteni terv, amihez mindannyiunknak igazodnunk kell.
Ez azt is jelenti, hogy minden értünk van. Ha valamit nem kapunk meg, az is. Mert az isteni gondviselés nem arról szól, hogy mindig mindent megkapjunk, amit csak akarunk. Az igazság az, hogy sokszor nem azt kapjuk, amire vágyunk, hanem azt, amire szükségünk van. Méghozzá a fejlődésünk, a gyógyulásunk érdekében. És önkéntelenül is felmerül a kérdés: mit jelent valójában az, ha mindenféle technikákkal erőltetjük azt, amit nem nekünk szánt az élet? Amit csak az önző vágyaink, a szűkös egónk akar? Bizony kimondom: számomra ez már a fekete mágia határát súrolja.
Nézzük meg innen a dolgot: lehet, hogy a hiba nem a rendszerben van, hanem egyszerűen olyasmire vágyunk, ami nem szolgálná az isteni terveket. Tehát van, hogy nem azt kell megvizsgálnunk, hogy miért nem kapjuk meg azt, amit akarunk, hanem hogy miért nem tudjuk elfogadni azt, akik vagyunk, a sorsunkat, a körülményeinket. És előfordulhat, hogy a folyamat végén az ajándék nem az, hogy a vágyaink teljesülnek, hanem az, ha meglátjuk azt, hogy miért történik velünk mindez, milyen magasabb erők működnek a háttérben.
Éppen emiatt, ha valaki azzal fordul hozzám, hogy gondja van a teremtéssel, csoda technikák helyett csak a régi, jól bevált árnyékmunkát tudom ajánlani. Tudom, már uncsi… És nehéz… És melós… De ez az, ami szerintem valóban képes segíteni abban, hogy megtaláljuk a helyünket a nagy egészben, és segít reális és elérhető célokat kitűzni magunk elé.
De akkor mit tehetünk?
Ezzel együtt mégis van egy-két “trükk” a tarsolyomban, ami nekem eddig bevált, és amiket minden rossz érzés nélkül használok:
-
-
Felajánlás: ez egy nagyon egyszerű, de nagyon hatásos “technika”, a lényege pedig, hogy mélyen magunkba nézünk, önvizsgálatot tartunk, és megvizsgáljuk az adott vágyunkat. Meg kell néznünk, hogy miért is vágyunk arra a bizonyos dologra? Hogyan tudja ez segíteni a fejlődésünket, a küldetésünket? És hogyan segíthet ez másoknak? Hogy tud ez a mi felajánlásunk lenni a világnak? Mit adnánk fel, tennénk meg azért, hogy teljesüljön a vágyunk? Olyasmire gondolok pl. elhatározod, hogy 40 napig minden nap meditálsz, imádkozol, teszel magadért, vagy másokért.
-
Visszafelé teremtés: ez sokkal egyszerűbb, mint aminek hangzik:) Arról van szó, hogy a végeredményből indulunk ki, abból, amit el szeretnénk érni, és megkeressük a hozzá vezető utat magunkban… De ezt a végeredményt nem elméből találjuk ki, hanem meditációban hívjuk le. Én úgy szoktam csinálni, hogy azt a képet, energiát kérem le, amivé a küldetésem, a lélektervem, az isteni akarat szerint válnom kell… És ha már megvan, látom, érzem, tudom, mi ez, ha már szinte kézzel foghatóvá válik az energia, akkor szépen elindulok innen visszafelé… és csak figyelem a változásokat, figyelem, hogy mi vezet el mihez… Figyelem, hogy milyen állapot, milyen rezgés, milyen gondolatok, hitrendszerek, érzések, döntések, társak azok, amik végül képesek engem elvezetni a végeredményhez. És aztán ezeket keresem a mostani valóságomban, a jelenemben. Ehhez a gyakorlathoz van egy ingyenesen letölthető meditációm, amit itt érsz el!
-
Ha van kedved, próbáld ki ezeket a tippeket, és ha bevált, akkor nyugodtan írd meg a tapasztalataidat!:) Ha pedig segítségre van szükséged, vagy ha szívesen belekezdenél az árnyékmunkába, akkor vedd fel velem a kapcsolatot!
Áldás!