Unio Mystica – találkozás a lelkeddel

Az Unio Mystica jelentése

Az Unio Mystica az Istennel való titokzatos lelki közösség, eggyé válás élménye. Ez a törekvés számos kultúrában és vallási hagyományban jelen van már évezredek óta. Az istennel való egyesülés pillanatában feltárul az istenség lényege, a misztikus élmény átélője pedig részesül a legmagasabb rendű tudásból. A misztikusok így tehát közvetlen, közvetítőktől mentes élményt élnek át, és  megtapasztalják az istennel való találkozást. Ennek átélésére sokféle módszert ismertek elődeink, kezdve az önsanyargatástól a különböző típusú transzélményekig. 

A mai modern spiritualitásban az Unio Mysticának alapvetően kétféle értelmezése ismert, illetve ezek egy beavató ösvény különböző lépcsőfokait is jelentik. Az egyik “iskola” szerint az Unio Mystica a lélek belső alkímiája, a saját isteni részünkkel való találkozás, kiegészülés. Egyes tanítások szerint ez megtörténik minden éjszaka, amikor a lélek elhagyja a testet, találkozik önmagával és visszatér a saját egységébe. A másik egyfajta külső alkímia, a Szent Nász, a Szakrális Szerelem misztériuma, amikor ezt az egyesülést egy társsal éljük meg, szexuális aktus közben. 

A technikák és módszerek tehát különbözőek, változnak, de az Unio Mystica tanítások lényege mindig ugyanaz, vagyis a lelkünkkel, az isteni részünkkel való találkozás, a saját egységünkbe való visszatérés. Ennek kapcsán arra gondoltam, hogy a lélek felépítéséről, és útjáról írok nektek, hogy ez az egész érthetőbbé váljon.

A lélek felépítése, útja

A lélek felépítését legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, mint egy növény gyökerzetét. Minden lélek eredője a Teremtő Forrás, minden lélek innen árad ki, innen indul a lélek útja, és ide tér majd vissza. Ez a legmagasabb minőségünk szintje, ahol még közvetlen és folyamatos kapcsolatban vagyunk a Forrás energiájával. Itt van a legkevésbé jelen a dualitás, nincs jó és rossz, csak a létezés teljessége. Egyfajta mennyországi állapot, Isten Királysága.

Viszont a lélek egyszer csak elkezd vágyni a változásra, arra, hogy megismerje, megtapasztalja önmagát. Ez vagy egy tudatos döntés, vagy egy trauma következtében tud megvalósulni. Utóbbi esetben a lélek az elviselhetetlen fájdalommal teli részét leválasztja magáról, szétszakad, széttörik. Ezáltal a belső egysége sérül, a rezgésszáma lecsökken, és így már csak egy alacsonyabb dimenzióban tud megtestesülni. Ezt jelzik a gyökéren a kis mellékszálak, elágazások, elvékonyodások. Ez a “lefelé” vezető út, amin a lélek összegyűjti azokat a sérüléseket, azokat a megtapasztalásokat, amik aztán később, már a gyógyulás, a “felfelé” vezető út során elvezetik majd saját teljesebb megismeréséhez, a saját ajándékaihoz.

Ahogy minden gyökérzet különbözik egymástól, úgy az Út, amit egy lélek bejár is mindig teljesen egyedi. Mindenki a saját ütemében, a saját módján fejlődik. Nincs jó vagy rossz út. Érezhetjük közben elveszettnek magunkat, de valójában a lélek, a magasabb tudatosságú részeink, minőségeink látják a nagyobb képet, és tudják, hogy mit miért vállalnak be.

De általánosítani éppen ezért nem lehet. Egy dolog van, ami nagyjából biztosnak mondható… Azok a lelkek, akik egy ilyen 3D tudatosságú, sűrű, anyagi világban élnek, mint amilyen a Föld is, nagy valószínűséggel az átfordulás időszakában vannak, vagy a lefelé tartó út végén, vagy a felfelé tartó út elején járnak.  

Ez egy nagyon izgalmas és mély téma, amiről nyilvánosan csak ennyit oszthatok most meg. Ha szeretnél mélyebbre menni, jobban megismerni, megérteni a tanításokat, és akár a gyakorlatba is átültetni azokat, akkor figyeld az oldalt, ugyanis készülök egy programmal erről!

Áldás!