Évértékelés
A naptári újév engem is arra késztet, hogy számot vessek az elmúlt év történéseivel… Én nagyon küldetés-vezérelt vagyok, az egész életemet áthatja ez az elhívás…
És a saját tapasztalataim szerint a saját utunk megtalálása nem egyik napról a másikra történik… Fokozatosan, lépésről-lépésre kerülünk egyre közelebb a létezésünk céljához. És mindig, amikor valamire igent mondunk, akkor valami másra automatikusan nemet kell mondanunk…
Idén sokat léptem előre a küldetésem felé, és ennek megfelelően sok nehéz és fájdalmas (és pár felemelő) elengedés történt szakmai szempontból is az életemben.
Talán a legnagyobb változás a névváltoztatás volt… Sophia számomra egy univerzális erő, ami egyszersmind sokkal távolibb, megfoghatatlanabb és általánosabb is, mint amit Magdaléna képvisel. Valahol ugyanaz, de mégis teljesen más. Magdaléna felvállalásával rengeteg új út nyílt meg számomra, ami sokkal inkább kifejezi azt, ami vagyok, amiért itt vagyok. És ezzel együtt be kellett látnom, hogy nincs energiám és időm mindenre… És ha választanom kell, akkor mindig azt választom, ami az enyém, ami igazán én vagyok, ami az én részem a nagy egészből. Tehát amiben a legjobb vagyok, amiben igazán egyedit tudok adni, amit más esetleg nem (vagy nem olyan mélységben).
Ez egy bő fél éve zajló változás bennem, aminek volt néhány, a külvilágban is erőteljesen megjelenő állomása. Pl. régóta nem tartottam személyes programokat, elengedtem a női köröket és az olajokkal történő szakrális munkát. Nehéz döntések voltak ezek, mert végig kísérték a spirituális-segítő utamat, és rengeteget tanultam tőlük, általuk… De ez a tudás természetesen nem veszik el, hanem aktívan velem marad, csak már egy más minőségben, integrálva, beépítve abba a munkába, amit valójában végezni jöttem…
A Krisztusi út megismerése, Jézus és Magdolna igazi tanításai kimeríthetetlen Forrás számomra… Folyamatosan nyílnak előttem a kapuk, és én örömmel és kíváncsisággal lépek be rajtuk. És mivel ilyenkor a saját múltamban is járok, néha vannak nehéz pillanatok is, amikor szembe kell néznem a démonaimmal, azért, hogy integrálhassam őket, hogy gyógyulhasson a lelkem.
Mert úgy gondolom, hogy kötelességünk saját magunkat gyógyítani először, ha segíteni akarunk másoknak. Mivel a legtisztább (tudatos) segítő szándék se vezethet sehova, ha nem uraljuk közben az árnyék részeinket… Ezt magamon is érzem, és sajnos sok olyan emberen is, akikhez én jártam segítségért, támogatásért. Emiatt sok baráttól, tanítótól, segítőtől is megváltam idén. És hiányoznak…
Az oly sokszor hangoztatott spirituális mondás, miszerint minden válasz benned van, vagy hogy csak te tudod megváltani magad, valójában nagyon nehéz utat jelöl ki számunkra. Ez szerintem a 100%-os felelősségvállalást jelenti a saját életedért. Úgy hiszem, hogy életei során mindenkinek el kell jutnia egyszer erre a pontra. Valószínűleg számomra ez az év volt erre kijelölve, mert nagyon fájdalmas tapasztalások során, de kénytelen voltam megtanulni ezt a leckét.
Úgyhogy 2023 utolsó napját én annak szentelem, hogy hálát adok minden földi és égi segítőmért, akik kitartottak mellettem, akik nem ijedtek meg a Fényemtől és az Árnyékomtól… Akik velem voltak, és tartottak a legnehezebb pillanatokban… Akik vették maguknak a fáradtságot, hogy magukba is nézzenek, ha valami konfliktusunk adódott… Akik őszinte, tiszta szeretettel fordultak felém akkor is, amikor én nem tudtam szeretni magamat…
Köszönöm a támogatásotokat! Nélkületek nem lehetnék az, aki most vagyok!
Áldás! Áldás! Áldás!
