FöldAnya üzenete
A 2020-as évek eddig rengeteg vihart hoztak az életünkbe. Rengeteg életellenes, felháborító, igazságtalan dolog esett meg a világban, és az életünkben, főképp egészségügyi, és gazdasági vonatkozásban. Felemlegetni is kár ezeket, mindenki tudja, mire gondolok… Az, hogy minden lehetséges módon pusztítjuk egymást, nem lep meg különösebben, az ember mindig is önmaga legnagyobb ellensége volt, önző, gyarló lények vagyunk, szabad akarattal felruházva… Mindenki a maga poklát teremti… És meggyőződésem, hogy előbb-utóbb mindenkinek felelősséget kell vállalnia a tetteiért…
Ami mellett viszont egyre kevésbé tudok szótlanul elmenni, az a természet pusztítása. Milyen agyament dolog, hogy ki akarjuk írtani az erdőinket, a természeti kincseinket? Hát valóban odáig se látunk, hogy ezzel a saját sírunkat ássuk meg? Nem, nem FöldAnyáét… Ő köszöni szépen, jól van, képes lenne bármelyik pillanatban visszaállítani az egyensúlyt a bolygón és lerázni magáról minket… Szóval a kérdés csak az, hogy mi, emberek a jelenlegi formában, jelenlegi civilizációnk keretei között részei leszünk-e majd az új világnak…
Ma reggel, ahogy hetek óta mindig, kiültem a kertbe kapcsolódni, beszélgetni a Földdel. És nagyon erős tanításban és megtapasztalásban volt részem. A legnagyobb szeretettel és tisztelettel hívtam az őselemeket, és bekapcsolódtam a kristályok és a fák gyökereinek hálózatába, ami körbe öleli Földünket. Ahogy beszélgettem velük, legszívesebben azonnal felajánlottam volna magam a fák, az erdők, a természet Őrzőjévé… De FöldAnya kedvesen leállított… “Neked nem ez a feladatod. Neked közvetítened kell az üzenetet, hogy elérjen azokhoz, akik nem hallják azt.” – mondta…
Őszintén szólva ritkán éreztem magam ennyire haszontalannak… Ahogy FöldAnya és a Mestereim megérezték a csalódottságomat, adtak egy kis munkát. Megkértek, hogy tolmácsoljam a következő üzenetet: Szánjunk egy kis időt arra, hogy átgondoljuk az uralásról, uralkodásról szóló elképzeléseinket, berögzült hitrendszereinket. Érdemes lehet újraértékelni mindazt, amit tanítottak nekünk, amit jóhiszeműen elhittünk, vagy amit egyszerűen csak kérdés nélkül elfogadtuk a témában. És ha szükséges, akkor igyekezzünk felülírni ezeket a régi mintákat…
Az uralás, uralkodás lényege szerintem a szolgálat, mások emelése és az együttműködés az isteni és a földi, természeti erőkkel. Azaz, hogy nem tartom magam mindenhatónak, mindent tudónak. Azt, hogy inkább kérdezek, mint hogy végigtoljam az akaratomat másokon (még akkor is, ha egyébként meg vagyok róla győződve, hogy az jó lesz nekik). Azt, hogy tisztelek minden élőlényt annyira, hogy nem veszem el tőlük a szabad akaratukat, és elhiszem, hogy képesek önálló döntéseket hozni.
Az uralkodás lényege az egyensúly megteremtése, fenntartása. Tehát tulajdonképpen az uralkodó feladata, szakrális értelemben az, hogy hozzásegítse a rá bízottakat ahhoz, hogy felismerjék az értékeiket, az erejüket, a hivatásukat, küldetésüket, és beleálljanak abba. Hiszen csak így válhat teljessé a rendszer, mert ameddig akár csak egy darabka is hiányzik, vagy nincs a helyén, addig minden borul.
Nem mindenkinek az a küldetése, hogy uralkodóvá, vezetővé váljon… De a saját életünkben lehetünk vezetők. Lehet, sőt kell is, hogy megteremtsük és fenntartsuk önmagunkban az egyensúlyt, hogy összerendezzük a különböző részeinket… Mert csak azt tudjuk megteremteni kint, amit bent már meg tudunk élni.
Ebben a folyamatban nincs helye az egónak, az önkénynek, az önérzetességnek, csak a teljes önátadásnak, a megengedésnek, a legtisztább hitnek. Az abbéli hitnek, hogy a világban minden rendben van, csak sokszor mi magunk nem tudunk rendben lenni ezzel… Önmagunkkal, a belső és így a külső világunkkal sem.
Ez a legszebb, legtisztább megélése a Király/Királynői minőségnek. Van erre összeállítva egy kis anyagom, amivel még nem tudom mit kezdjek… Ha olvasod ezt, és érdekel a téma, akkor írj rám, és kérd el a Magdaléna arcai sorozatból a Királynő részt!
Végül Oprah imájával zárom a soraimat: ”Istenem, használj engem, használd az életem! Nem tudom, hogy a jövő mit tartogat számomra, de azt tudom, hogy van egy vízió, ami hatalmasabb annál, mint amit a képzelőerőm elbír. Használj engem!”
Áldás!
