FöldAnya üzenete

Az elmúlt pár év rengeteg vihart hozott az életünkbe… Rengeteg életellenes, felháborító, igazságtalan dolog esett meg a világban, és az életünkben, főképp egészségügyi, és gazdasági vonatkozásban. Felemlegetni is kár ezeket, mindenki tudja, mire gondolok. Soha nem hatott meg különösebben, az ember mindig is önmaga legnagyobb ellensége volt, viszont szabad akarattal van felruházva és felelős a tetteiért. Mindenki a maga poklát teremti…

 Ami viszont most zajlik, amellett már nem tudok szótlanul elmenni. Milyen agyament dolog, hogy ki akarjuk írtani az erdőinket, a természeti kincseinket? Hát valóban odáig se látunk, hogy ezzel a saját sírunkat ássuk meg? Nem, nem FöldAnyáét… Ő köszöni szépen, jól van, képes lenne bármelyik pillanatban visszaállítani az egyensúlyt a bolygón… A kérdés csak az, hogy mi, emberek, ebben a jelenlegi formában, jelenlegi civilizációnk keretei között részei leszünk-e ennek az új világnak…

 Ma reggel, ahogy hetek óta minden reggel, kiültem a kertbe beszélgetni a Földdel. És nagyon erős tanításban és megtapasztalásban volt részem.

 A legnagyobb szeretettel és tisztelettel bekapcsolódtam a fák gyökereinek hálózatába, ami körbe öleli földünket. Beszélgettem velük, és az őselemekkel, és közben legszívesebben azonnal felajánlottam volna magam a fák, az erdők, a természet Őrzőjévé… De FöldAnya kedvesen leállított… “Neked nem ez a feladatod. Neked közvetítened kell az üzenetet, hogy elérjen azokhoz, akik nem hallják azt.” – mondta…

 Ritkán érzem magam ennyire haszontalannak… De ahogy FöldAnya és a Mestereim megérezték a csalódottságomat, megkértek, hogy tolmácsoljam a következő üzenetet: Arra kérnek most minket, hogy szánjunk a napokban egy kis időt arra, hogy átgondoljuk az uralásról, uralkodásról szóló elképzeléseinket, berögzült hitrendszereinket. Jelen időszakban érdemes lehet újrarendezni mindazt, amit tanítottak nekünk, amit jóhiszeműen elhittünk, vagy amit egyszerűen csak kritika nélkül elfogadtuk a témában. És ha szükséges, akkor igyekezzünk felülírni ezeket a régi mintákat…

 Az uralás, uralkodás lényege szerintem a szolgálat, mások emelése és az együttműködés az isteni és a földi, természeti erőkkel.
Mit jelent ez? Azt, hogy nem tartom magam mindenhatónak, mindent tudónak. Azt, hogy inkább kérdezek, mint hogy végigtoljam az akaratomat másokon (még akkor is, ha egyébként meg vagyok róla győződve, hogy az jó lesz nekik). Azt, hogy tisztelek minden élőlényt annyira, hogy nem veszem el tőlük a szabad akaratukat, és elhiszem, hogy képesek önálló döntéseket hozni.

 Az uralkodás lényege az egyensúly megteremtése, fenntartása. Tehát tulajdonképpen az uralkodó feladata, szakrális értelemben az, hogy hozzásegítse a rá bízottakat ahhoz, hogy felismerjék az értékeiket, az erejüket, a hivatásukat, küldetésüket, és beleálljanak abba. Hiszen csak így válhat teljessé a rendszer, mert ameddig akár csak egy darabka is hiányzik, vagy nincs a helyén, addig minden borul.

 Nem mindenkinek az a küldetése, hogy uralkodóvá, vezetővé váljon… De a saját életünkben lehetünk vezetők. Lehet, sőt kell is, hogy megteremtsük és fenntartsuk önmagunkban az egyensúlyt, hogy összerendezzük a különböző részeinket… Mert csak azt tudjuk megteremteni kint, amit bent már meg tudunk élni.

 Ebben a folyamatban nincs helye az egónak, az önkénynek, az önérzetességnek, csak a teljes önátadásnak, a megengedésnek, legtisztább hitnek. Az abbéli hitnek, hogy a világban minden rendben van, csak sokszor mi magunk nem tudunk rendben lenni ezzel… Önmagunkkal, a belső és így a külső világunkkal sem.

 Oprah imájával zárom a soraimat: ”Istenem, használj engem, használd az életem! Nem tudom, hogy a jövő mit tartogat számomra, de azt tudom, hogy van egy vízió, ami hatalmasabb annál, mint amit a képzelőerőm elbír. Használj engem!”

 Áldás az úton!
– Galambos Eszter